Krisnásoknál miért tilos az ölelés és a szabad szerelem?

A krisnás mozgalom részese egy sötét, szeretet-nélküli összeesküvésnek, feltehetően nem tudatosan, inkább csak kihasználják a mozgalom rendszerét, hiányosságait.... az elnyomás érdekében.

Egy kedves olvasóm arra buzdított, hogy írjak az ölelkezés, simogatás és a csók fontosságáról, mert a krisnás berkeken belül ez a tevékenység nem megengedett, nem szabad a házastársadat megölelni, főleg nem megpuszilni. A főguru a puszit egyenesen kigúnyolta, azt felesleges dolognak tartva. Ezt az ölelés és puszi tiltást kifelé nem prédikálják, nem merik, hisz az elrémítené az érdeklődő fiatalokat. Azt tanítják, hogy az a gyermek, amelyik az anya ölelésére vágyik az egy sudra (negyedosztálybeli alja embert jelent krisnás körökben).

Jómagam 17-18 éves koromban elolvastam a védák fájának érett gyümölcsét, a Srímad Bhagavatamot, és  azon merengtem, hogy hogy a csudába írnak a szentírások ilyen szexuális dolgokról, a női vonzalomról, szépségről, szeretkezésről, ölelésről, amikor a krisnások cölibátusra buzdítják a tagokat, a könyvekben arról beszélnek, hogy a szexualitás kifejezése tilos, a lelki életet gátoló tettnek számít. Az órák közötti szünetekben ezen meregetem a padon, miközben az osztálytársaim egymást püfölték a folyosón, hogy mi a túró van itt, és nem is mertem megkérdezni erről senkit. Nagyon elkavaró volt, mert mást mondanak a templomban, s mást olvasol magukban a szent szövegekben. A 10. éneket egyenesen tiltják elolvasni, mert abban Krisna, Isten a tehénpásztorlányokkal történő játékai vannak leírva, amik még -- ne adj isten --szexuálisan felkavarna, és mi halandók, fejletlen személyek még a végén félreértenénk, s elkezdenénk követni a leírtakat, vagy baj lenne abból. Még Prabhupáda is mondja, hogy vannak yogik, akik időnként rárántanak egy  bokorban.... de ez tilos, és huj haj nagy bűn. Ez önbecsapás.

Mostanra már tudom, hogy miért van a szentírásokban szép versek a szeretkezésről, női szépségről, egyéb földi "fertelmes" és "megvetendő" dolgokról, ugyanakkor miért beszélnek a krisnás szektások a szerelem ellen; ott miért gyűlöletes a szabad szerelem, az egymás iránti érzett szerelem kifejezése; miért vetette meg Prabhupáda a szabad szeretkezést; miért ilyen rideg az intézmény, s tagadja meg az emberi élet alapszükségleteit; miért vetik meg a nőiséget, a nőket, és így tovább. 

A szentírások szövegei még őrzik az eredeti tudást, a félremagyarázó guruk és úgynevezett acaryak kommentárjai ellenére, még ott rejtezik a titok a tantráról, amit bhakti-yogának fordítanak, s aminek a célja, hogy a spirituális gyakorlatokkal, szerelem kiteljesedésével, csúcspontjával felébredjen a Kundalín a szakrális csakrából/csokorból. 

Például erre tanít Kardama muni története is: Kardama muni, amikor sok-sok évnyi lemondás és meditáció után megjelent előtte az Úr Visnu, csak egy dolgot kért: egy gyönyörű szép nőt, Dévahutit, akivel később -- a szentírás szerint -- 100 éven át csak szeretkeztek egy repülő városban, amelynek eredményeképpen 9 gyermek született. A magyarázatokban Prabhupáda nem írt sok mindent, hogy akkor most Kardama a tökéletes ember, miért akart szerelmet, egy női társat, nincs kifejtve ez, mert Prabhupad maga sem értette, nem volt megvalósítsa a szerelemről, a szerelem fontosságát illetően, elsikkadnak a guruk efölött, de az eredeti ősi tanokból tudható, hogy valójában a tantra, a Kundalíni szerelemben való felébresztése a legmagasabb szint, amikor a narancs színű szakrális csakra, más nevén szex-csakra tájékából ( nem véletlenül onnan), felébred a Kundalíni.

A krisnás mozgalom részese egy sötét összeesküvésnek, feltehetően nem tudatosan, inkább csak kihasználják a mozgalom rendszerét, hiányosságait.

A Kundalíni felébredésétől félnek az egyházak, szekták, a világot uraló hatalmak, mert ha megtörténik a felébredés, akkor az emberiség felszabadulna, mindent értene és látna, nem lehetne mozgatni, irányítani, olyankor a megvilágosult személy felébredne a matixból. A Kundalíni maga a kreatív erő és a teremtő erő. Ha alszik a Kundalíni a köldököd alatt összetekeredve, akkor képes vagy úgy mantrázni, hogy nincs kedved, de csinálod, mert ezt kell csinálni. Olyankor belehet adni olyan dolgot, hogy a házastársi szabad szerelem tilos, és az ölelés és puszi az hülyeség. Ezeket olyan emberek terjesztik, akiknek gondjaik vannak ezen a téren: nem tudták kiteljesíteni, megélni, átélni, csalódtak a feleségükben, mint Prabhupáda is, aki nem szerette a feleségét, végül elhagyta, és ilyen személyek tanítanak arról, hogy milyen egy házasság, hogy mi egy szerelem, mi a spiritualitás. Persze hogy megvetik a szerelmes szeretkezést, mert nekik nem ment. A magyarországi főguru is videóiban arról tanít, hogy hogyan kell házasságban élni, de ő maga ezt nem tudja, mert a feleségét elhagyta. A gurukban dúló frusztráltságból, belső vívódásból, harcból kinőnek az ilyen vallási szervezetek, és másokat is megnyomorítanak. Ezen tévhiten alapuló életvitel következménye pedig emberéleteket is követelt az ISKCON-életében (ezekről írtam korábbi cikkekben). Ez nagyon fontos pont.

A krisnásoknál sok a válás, több, mint kint. A férjek nem szeretik a feleségeiket stb. csak szép dolgokat tudnak beszélni, mint az önfenntartásról, de példát azt nem tudnak felmutatni. 

Az, hogy ilyen szeretet/szerelem ellenes az egyház, szekták, intézmények annak sajnos ilyen pszichológiai okai vannak -- egy részt persze, mert maga a rendszer szándékosan használja ki ezeket az eltorzulásokat, mert ez Nekik kapóra jön, hogy az embereket eltorzítsa. A kinti világban a másik véglet az uralkodó, ott van a pornó, ami szintén a Kundalíni ellen van, vagy a szerelem nélküli kötelező szex. Milyen házasság az, ahol nem szeretik egymást a felek? A krisnásoknál a szerelem bűnnek számít, de ostobák, mert nem értik, hogy ezzel a hamis tannal megrontják önmagukat, s lelkük elsorvad, s hiába a sok mantra, japa, praszádam, szolgálat, a szív olyan keménnyé válik, hogy még Istent sem tudod szeretni. 

A krisnásoknál egyedül istenszeretetről, isten szerelemről beszélnek, na azt szabad, de a feleségedet, férjedet nem szeretheted, a feleség az csak egy zsák, ami kihordja a gyermekedet -- írják a könyveikben. Hogyan tudná az ember szeretni istent, ha a szerelmet nem ismeri, nem tapasztalja, nem érzi? És ez a lényege, a forrása mindennek. Itt van a baki, a bökkenő, és ezért rossz a szektás vallás, az egyházi dogmatikus méreg. 

Most nézzük egy kutatás eredményét a szerelmes ölelésről, amit a guruk nem értenek:

A UNC School of Medicine kutatói az ölelés emberi szervezetre gyakorolt hatását megfigyelve arra jutottak, hogy 20 másodperc ölelkezés után tapasztalható a szervezetben oxitocinszint-emelkedés. Az oxitocin szeretethormonként is ismeretes, mely erősíti a kötődést ember és ember között. A hormont az agyalapi mirigy termeli, és nemcsak ölelkezés, de szülés és szeretkezés során is fontos szerepet játszik.

Az oxitocin jótékony hatásai ugyanakkor nem merülnek ki ennyiben. A hormon vérnyomáscsökkentő, stressz- és szorongásoldó, sőt, még a memóriára is kedvezően hat.
Az oxitocinszint-emelkedés és az oxitocin okozta pozitív hatások csak akkor következnek be, ha olyasvalakit ölel az ember, akit ismer, illetve kedvel vagy szeret. Az oxitocin hatására tehát a test ellazul, megnyugszik, mondhatni sokkal nagyobb összhangba kerül a környezettel és önagával. Az oxitocint a szerelem érzésének, a párkapcsolatok kialakulásának és az egymáshoz való emberi kötődésnek egyik kulcs hormonjaként is ismerik. Már az is régóta köztudott tény, hogy a gyermekek testi és lelki fejlődésében is elengedhetetlen az ölelés. Ennek hiányában az újszülött babák megbetegszenek és a teljes testi kontaktus hiánya miatt akár meg is hallhatnak. Azok gyermekek akiknek nincs része elegendő testi kontaktusban és ezzel pozitív testi élményekben, megállnak a testi fejlődésben és a világhoz való viszonyuk elhidegülté és kirekesztetté válik. Az ölelésnek tehát, testi és lelki hatásai is vannak és az ember létszükségletének alapjai közé tartozik, csakúgy mint a levegő, az alvás vagy a táplálék.

Ezért az őszinte és szeretet teljes ölelés, gyógyít, feltölt és megnyugtat is egyben.

A hatásos ölelés, legalább fél percig tart, ez már elegendő ahhoz, hogy mindkét testben meginduljanak azok a testi, lelki folyamatok, amelyek az ölelés hatására váltódnak ki.

Öleléskor a két ember mellkasa összeér, a szívük elektromágneses tere eggyé válik, a szívük dobogásából keletkező rezonanciák összeadódnak és lassan a két ember szíve egy közös frekvenciát hoz létre.

Fontos, hogy az ölelés őszinte legyen, adni és kapni egyaránt készek legyünk benne, mert ellenkező esetben egy tudatos, vagy gyakrabban egy tudat alatti merevség társul hozzá, amely egy más érzelmi állapottal átitatott érzés, amely épp ellenkező (kellemetlen) hatást válthat ki. Ha már benne vagyunk az ölelésben, lazuljunk el, adjuk át magunkat a folyamatnak és éljük át a másik ember iránt érzett szeretetünket. Így az ölelés őszintévé válik és ezzel együtt az egyik legjobb gyógyszer, testnek léleknek egyaránt.

Gyógyít, feltölt, megnyugtat, örömet okoz és még a környezetünkre is pozitív hatással van. Öleljünk sokat, öleljünk szívből.

Ezért érdemes minél többször élni ezzel a csodás lehetőséggel és tudatosan ölelni gyermeket, barátot, családtagot és természetesen párunkat ahányszor csak lehetőség adódik rá. Haladó ölelőknek érdemes kipróbálni az állatok és a növények, elsősorban a fák ölelését is. Mert minden élőlényben működnek olyan érzelminek nevezett energiák, melyek képesek egymás hatását fokozni.