Amikor az emberek érdeklődnek a krisnások felől, az első vagy második kérdés mindig az szinte, hogy mi is van ezzel a szex dologgal, hogy az miért nem jó, meg mikor és hogyan szabad, meg csak gyermeknemzéskor lehet, meg bla bla bla bla, de vajon ez élhető-e így? Van ennek értelme?
A krisnásokról közismert már, hogy nekik csak gyermeknemzés céljából szabad szerelmeskedni, s akkor is csak a guru engedélyével, persze az más tészta, hogy nem tartják be, de még ha nem is tartják be, vagy még akkor is, ha szabályos kereten belül szerelmeskednek a párok, a szerzetes szívére a bűntudat terhe nehezedik, ami komoly mentális problémákat okozhat. A krisnások élnek nemi életet, de megvetik a szerelmet, mert alapvetően azt tanítják, hogy ez a fajta aktus az bűnös dolog, mert hiszen ez a dolog tart minket az anyagi világban. Na, és így, ilyen tudatban nemzik a gyermeket: mindig ott van ez a bűn-tudat, mert így nevelik a híveket, a könyvekben ez áll, hogy az élvezet az a mi láncunk, és veszélyes, s ilyen formán semmi esetben sem beszélhetünk felszabadult szerelemről. Itt mindent a rend és a fegyelem és a szabályok kötnek le és ez nagyon nem természetes.
Az ember egy szexuális lény, akinek a szexuális önkifejeződés, szexuális beteljesülés legalább olyan létfontosságú, mint az, hogy levegőt vesz, és ezt nem szabad lekorlátozni valaki által, filozófiával, például: "Mert ha Te így is úgy veszed a levegőt, akkor haj de mi lesz". Főleg, amikor férfi és nő egymás mellett él, s ki van adva nekik, hogy havonta csak egyszer szabad, és akkor is a nő termékeny időszakában, az nem biztos, hogy gyakorlatban alkalmazható. Elméletben nagyon okos ötlet lehet az ilyenfajta cölibátus, de a szabályból ki van véve az, hogy emberekről, s nem programozott robotokról van szó.
Indiában, ahonnan a krisnás kultúra jön, eredetileg egy férfinak több felesége is lehetett, s nem volt probléma akkoriban az sem, ha egy családban egy focicsapatnyi gyermek nyüzsög. Gyermeknemzés céljából, vagy csak úgy szeretkeztek a házastársak szabadon, s nem volt probléma a fenntartással sem, nem kellett gondolni arra, hogy mit fognak enni. Szerelmeskedtek és ha jött egy gyermek, akkor jött puff neki, megáldott minket az Ég egy gyermekkel és boldogság volt. Ilyen helyzetben könnyű, de most itt a nyugati civilizációban, ahol jól meg kell gondolni a gyermekvállalást, és alapvetően egy gyermek ellenes rendszerben élünk, ahol a gyermek teher (terhes), akinek a jöttébe a guru is beleszól, s közben a cölibátus terhe is nyom, akkor hogyan engedi ki az ember a szexuális ösztöneit? Amit a krisnások művelnek az életükkel cölibátus nevében, az teljesen létellenes és ember ellenes. Lássuk be, hogy a krisnás szabályrendszere eredetileg egy élhető világnak, életvitelnek a szabályrendszerbe való átültetett mása, ami már így viszont ebben a formában már élhetetlennek számít.
A Krisna-tudat és az ISKCON történelme a bizonyíték arra, hogy az ilyen fajta regula nem való embernek. Prabhupáda, az alapítóatya, húszonéves fiatalembereket avatott fel szannjásziknak, akik később nem tudták kezelni a szexuális elfojtásaikat és így szexuális bűnöket is elkövettek, ide sorolandó a pedofília, amire szintén volt példa. Az alapítónak ismernie kellett volna, hogy mi is zajlik le egy fiatalember agyában, s már a 70-es években voltak botrányok, az elkövetőket még sem vették elő, nem történt semmilyen eljárás, csak hagyták, hogy tovább mérgesedjen a probléma. Ezekről már volt szó korábban.
Indiában, ahonnan a krisnás kultúra jön, eredetileg egy férfinak több felesége is lehetett, s nem volt probléma akkoriban az sem, ha egy családban egy focicsapatnyi gyermek nyüzsög. Gyermeknemzés céljából, vagy csak úgy szeretkeztek a házastársak szabadon, s nem volt probléma a fenntartással sem, nem kellett gondolni arra, hogy mit fognak enni. Szerelmeskedtek és ha jött egy gyermek, akkor jött puff neki, megáldott minket az Ég egy gyermekkel és boldogság volt. Ilyen helyzetben könnyű, de most itt a nyugati civilizációban, ahol jól meg kell gondolni a gyermekvállalást, és alapvetően egy gyermek ellenes rendszerben élünk, ahol a gyermek teher (terhes), akinek a jöttébe a guru is beleszól, s közben a cölibátus terhe is nyom, akkor hogyan engedi ki az ember a szexuális ösztöneit? Amit a krisnások művelnek az életükkel cölibátus nevében, az teljesen létellenes és ember ellenes. Lássuk be, hogy a krisnás szabályrendszere eredetileg egy élhető világnak, életvitelnek a szabályrendszerbe való átültetett mása, ami már így viszont ebben a formában már élhetetlennek számít.
A Krisna-tudat és az ISKCON történelme a bizonyíték arra, hogy az ilyen fajta regula nem való embernek. Prabhupáda, az alapítóatya, húszonéves fiatalembereket avatott fel szannjásziknak, akik később nem tudták kezelni a szexuális elfojtásaikat és így szexuális bűnöket is elkövettek, ide sorolandó a pedofília, amire szintén volt példa. Az alapítónak ismernie kellett volna, hogy mi is zajlik le egy fiatalember agyában, s már a 70-es években voltak botrányok, az elkövetőket még sem vették elő, nem történt semmilyen eljárás, csak hagyták, hogy tovább mérgesedjen a probléma. Ezekről már volt szó korábban.
A cölibátus dolgot lehet gyakorolni 5 éves kortól 15-20 éves korig, majd kb. 55 feletti korban (ahogy a védák is tanítják), de közötte, ha nincs kiélve a szexuális állati hajlam, akkor az biza komoly problémát fog okozni. A cölibátust Prabhupáda csak jó szándékkal vezette be, mert valóban nagy kincs az, ha a férfi visszatartja a spermáját, s amazt át alakítja más energiákká, de ez most, ma nem lehetséges, elméletben igen, de ezt gyakorolni a mai embernek ez nem való, hiszen elég zavarodottak a mai fiatalok. A cölibátust hamar időben kell elkezdeni, s időben kell befejezni.
Mi a cölibátus lényege: hogy a férfi visszatartsa a spermáját, amit egy folyamattal a yogi felküld az agyba, táplálva a szürke agyálomlányt, ezzel növelve az agykapacitását és egyéb misztikus képességekre is szert tehet a gyakorló, DE ha ez a művelet nem folyik le, a mag nem jut el az agyba, csak lent marad, akkor a cölibátusnak semmi értelme. Akkor csak kínlódás van, s értelmetlenné válik a cölibátus dolog. A Cölibátusnak nem az a célja, hogy ön-megtartóztasd magad és kínlódj, és szenvedj. Az egész az spermáról és az agyról szól. Más esetekben az ejakuláció természetes folyamat. maga a természet kényszerít arra, hogy ejakuláljon a férfi, mert így lett megteremtve, ezt megakadályozni, a természet ellen menni súlyos hiba.
(Egy hívő férfiaknak készült könyvben egy Swami azt írja a "szerencsétlenek" számára, akik ne adj Isten elcsöpögtek az éjjel, hogy csak egy esélyük van megszabadulni e bűntől, ha sűrűn kérik az Úr bocsánatát, kegyét.)
Mi a cölibátus lényege: hogy a férfi visszatartsa a spermáját, amit egy folyamattal a yogi felküld az agyba, táplálva a szürke agyálomlányt, ezzel növelve az agykapacitását és egyéb misztikus képességekre is szert tehet a gyakorló, DE ha ez a művelet nem folyik le, a mag nem jut el az agyba, csak lent marad, akkor a cölibátusnak semmi értelme. Akkor csak kínlódás van, s értelmetlenné válik a cölibátus dolog. A Cölibátusnak nem az a célja, hogy ön-megtartóztasd magad és kínlódj, és szenvedj. Az egész az spermáról és az agyról szól. Más esetekben az ejakuláció természetes folyamat. maga a természet kényszerít arra, hogy ejakuláljon a férfi, mert így lett megteremtve, ezt megakadályozni, a természet ellen menni súlyos hiba.
(Egy hívő férfiaknak készült könyvben egy Swami azt írja a "szerencsétlenek" számára, akik ne adj Isten elcsöpögtek az éjjel, hogy csak egy esélyük van megszabadulni e bűntől, ha sűrűn kérik az Úr bocsánatát, kegyét.)
A Védák sok mindenről beszélnek, írnak, sokféle emberhez szólnak, különféle tudatállapotoknak, és jön egy Guru Indiából, és elkezdi mondani a saját verzióját, a saját véleményét, a saját meglátásait mindenről, amik szerinte és még párak szerint ez így és úgy van, akkor lehet tudni, hogy ez a vonal, tanítványi lánc evangéliuma csak páraknak lesz okés. Ilyen nem lehet. Prabhupáda csak EGY-féle rendszert, felfogást mutatott be, csak egy meglátás, egy személetet, ami tutira vehetően nem mindenkinek való, sőt, én inkább azt mondanám, hogy senkinek sem való, mert gyakorlatban nincs látható, tapasztalható eredménye.
A Krinsa-mozgalom és annak folyamata nem működik, nem lehet vele elérni a Krisna, de semmiféle Isten-tudatot. Fanatizálni azt lehet, de szív az nem változik. Tudom, sokat életem krisnások között, ismerem azokat az embereket, s tudom, hogy a szívet nem változtatja meg. Lehet várni a spirituális fejlődést, a tisztulást, de leesett sannyási írja leveleikben, hogy egyszerűen nem tud megszabadulni pl. a szexuális vágyaktól sem, nem tud felszabadulni akár hány avatást is kaptak, egyszerűen nem megy. Ezt a nemrégiben a már elhunyt Gunagrahi Swami leírta levelében, hogy ő nem szabadult fel, gyakorlatilag kimondta, hogy a folyamat nem működik, pedig nagyon várta a spirituális fejlődést. A saját fülemmel hallottam, ahogyan egy Swami sannyasi panaszkodik, hogy milyen nehéz, amikor a tengerparton énekelnek és nézik a ciciket, a popsikat és haj de nagyon nehéz, mert hogy olyankor a szívük megdobban. Hát persze, de ők ezt a kiéletlen szexuális erőt nem képesek kiadni, csak torz formában, s másokat meg erre tanítanak, hogy nyomd el a szexuális energiádat, mert hogy az milyen jó lesz spirituálisan.
Azt várhatják a Krisnások is, hogy a szexuális energia megtagadásából spirituálisan fejlődjenek. Én is vártam sokat, de nem működik. Így rájöttem, hogy mindenkinek önmagának kell maradnia. Önmagunkat soha nem szabad megtagadni.
A krisnások által terjesztett Bhagavat Purana fordításokban Prabhupád mondja, hogy a cölibátust nagyon hamar el kell kezdeni, ez oké, de amikor vége a cölibátusnak, a lelki gyakorlatnak, a tapának, akkor után ki kell élni a szexuális vágyakat, ha vannak olyanok persze. Ideje van a tapának és ideje van az életnek. Középen kell járni. Nem jó csak az egyik vonal, vagy csak a másik. A Bhagavatam néha egyiket, néha meg a másikat hangsúlyozza, s ezt csak azok értik és élik, akik az aranyközépúton járnak, és józanok, tehát nem fanatikusak. Nem jó átbillenni egyik oldalra sem. A Bhagavatam szépen mutatja be, hogy milyen az élet, amit élvezni kell. A Bhagavatam arra tanít, hogy élvezd az élet, de amikor itt az idő, akkor tapát, cölibátust, önként elvonulást kell gyakorolni. Ezt még lehetne részletesen is elemezni. Ezekről a dolgokról szinte senki sem beszél, pedig életbevágó témák ezek. S kérdezik tőle, hogyha ennyire nem bírom a krisnásokat, akkor miért nem hagyom őket békén. Hát azért nem, mert félrevezetik az embereket...árt, amit tanítanak és csinálnak.
A krisnások által terjesztett Bhagavat Purana fordításokban Prabhupád mondja, hogy a cölibátust nagyon hamar el kell kezdeni, ez oké, de amikor vége a cölibátusnak, a lelki gyakorlatnak, a tapának, akkor után ki kell élni a szexuális vágyakat, ha vannak olyanok persze. Ideje van a tapának és ideje van az életnek. Középen kell járni. Nem jó csak az egyik vonal, vagy csak a másik. A Bhagavatam néha egyiket, néha meg a másikat hangsúlyozza, s ezt csak azok értik és élik, akik az aranyközépúton járnak, és józanok, tehát nem fanatikusak. Nem jó átbillenni egyik oldalra sem. A Bhagavatam szépen mutatja be, hogy milyen az élet, amit élvezni kell. A Bhagavatam arra tanít, hogy élvezd az élet, de amikor itt az idő, akkor tapát, cölibátust, önként elvonulást kell gyakorolni. Ezt még lehetne részletesen is elemezni. Ezekről a dolgokról szinte senki sem beszél, pedig életbevágó témák ezek. S kérdezik tőle, hogyha ennyire nem bírom a krisnásokat, akkor miért nem hagyom őket békén. Hát azért nem, mert félrevezetik az embereket...árt, amit tanítanak és csinálnak.
Ne várd, hogy más legyél. Most vagy jó! Már most jó vagy! Csak éld meg, amire születtél, amiért eljöttél ebbe a világban. Asztrológusként erre tanítom az embereket, hogy először ismerd meg önmagad, s legyél az aki vagy, élj a vágyaidnak, fejlődj a saját szintednek megfelelően, amelyiken szeretnél.
Mindennek a kulcsa az ŐSZINTESÉG. Ha magadhoz őszinte vagy, akkor tudsz fejlődni, s eléred a végcélt. Mindenki más, mindenki egy univerzum. Ne hallgass azokra, ami lehet nem a te univerzumodnak szólnak. Ez is fontos. Az önbecsapás meg nagy gátja a fejlődésnek és Krisna, de semelyik más Istenség nem szerei az őszintétlenséget, amikor az ember más akar lenni, mint ami.
Ha tetszett a cikkem, akkor olvasd el ezt az idevágó dolgozatomat is http://aharekrisnamozgalom.blogspot.com/2019/04/krisnasoknal-miert-tilos-az-oleles-es.html
Ha tetszett a cikkem, akkor olvasd el ezt az idevágó dolgozatomat is http://aharekrisnamozgalom.blogspot.com/2019/04/krisnasoknal-miert-tilos-az-oleles-es.html
