"....van egy másik fajta vaisnava, az ál-vaisnava, aki az orrán tilakát, a nyakában pedig kanthí gyöngyöket hord. Bár vaisnavának tetteti magát, egyetlen foglalatossága az, hogy vaisnava öltözékében pénzt szerezzen. " -Bhaktivinoda Thakura
kṛte yad dhyāyato viṣṇuṁ
tretāyāṁ yajato makhaiḥ
dvāpare paricaryāyāṁ
kalau tad dhari-kīrtanāt
Ez a Srimad-Bhagavatam tizenkettedik ének harmadik fejezet ötvenkettedik verse arról szól, hogy a Kali-korszakban a hari-kirtanával, azaz az Úr szent neveinek éneklésével, ugyanazt az eredményt lehet elérni, mint a Krita-korszakban meditációval, a Tréta-korszakban tűzáldozatokkal és a Dvápara-korszakban templomi imádattal, azaz murti imádattal.
A meditáció folyamata nem gyakorolható manapság, mert az ember nem képes sokáig egy helyben ülni anélkül, hogy az Úr Visnura rögzülő vizualizálása, samadhija meg ne szakadna, valamint az emberek ma már nem is érnek rá ücsörögni, mert pénzt kell keresniük és emellett sok-sok gonddal kell megküzdeni napi szinten, így ilyen zaklatott állapotban nem lehet békésen meditálni, elvonulva a nyüzsgő emberlakta városoktól. Bizonyos személyek --de az ilyen nagyon ritka-- gyakorolják a misztikus-jógát a Himalája csúcsain, de általánosan már ez nem javasolt lelki folyamat.
Aztán, ott voltak a nagy-nagy tűzáldozatok később, amikor hihetetlen nagy gazdagság volt a Földön. A tűzáldozatokhoz rendkívüli drága és költséges dolgokat kellett összegyűjteni, olyan mennyiségben, amilyet ma napság már nem látni. Ma is végeznek kisebb tűzáldozatokat, de itt csak egyszerűsített változatokról beszélhetünk.
Aztán elérkeztünk a templomi murti imádathoz, dvāpare paricaryāyāṁ, az előző korszakban, több mint 5000 évvel ezelőtt, a javasolt önmegvalósítás folyamat az Úr valamelyik formájának az oltáron való imádata volt. Ekkorra már nehezebben lehetett előteremteni a szükséges drága imádati eszközöket, szorosabbra kellet húzni a nadrágot, de még mindig volt annyi vagyon az embereknél, hogy templomokat tartsanak fenn és igen nagy pompában imádják az Úr murtiját.
Ma a Kali-korszakban már a murti imádatot sem tudjuk végezni teljes mértékben, ugyanis nincs elég pénz erre. Jelen pillanatban ezek ellenére elvétve van még Indiában olyan templomok, ahol a mai napig hihetetlen összegeket költenek a templomi imádatra. Jagannatha Puriban látjuk, hogy az Úr ott naponta 56 alakalommal eszik, hihetetlen mennyiségben. Madrasban vannak templomok, amik naponta 6000 dollárt gyűjtenek, de az ilyenféle murti imádat általánosságban már nem javasolt.
Srila Prabhupada elhozta nekünk a Krisna-tudatot, de mi már biztosan nem tudjuk tartani a murti imádat magas fokait. Mi már csak kicsiben tudjuk bemutatni azt az imádatot, ami még Indiában látható, és valóban varázslat, ami ott folyik, de nem ez a követendő példa. Valójában nincs is szükség templomokra, mert egyedül a Haré Krisna utcai harinámokon való éneklése elegendő, sőt, ha úgy adódik, akkor a templomra akár lakatot is lehet tenni, de a Haré Krisna mahamatrának szólnia kell az utcákon, előadótermekben, és elég a képes oltár --ezt maga Srila Prabhupada mondta.
Nem szabad, hogy a murti imádat elvegye a figyelmet a harinam sankirtan végzéséről. A sankirtannak, harinámának folynia kell minden nap. Nem szabadna azokat elhanyagolni. Srila Prabhupada nagy hangsúlyt tett erre, de sajnos ma azt látni, hogy bizony Budapesten se nagyon van harinama,--nagy ritkán, néha van csak-- viszont hihetetlen pénzeket gyűjtenek a banki és ingatlan befektetésekhez, csakhogy fenntartsák a templomokat.
Két templomról van szó hazánkban, a papokkal együtt + EGYÉB, amikre a költség évente 109 millióra Ft-ra rúg. Ebből 27 milliót összegyűjtenek innen-onnan adományok + Egyebek, de hiányzik még 82 millió Ft a biztos és gondtalan "templomi imádathoz". Azt találták ki, hogy egy 1.725.000.000 Ft-os összegű üzleti befektetéssel, 5%-os kamat mellet, meghozza a 82 millát.
Kb. 300 000 Ft a két templom napi imádata, amit egy 5 milló Ft-os befektetés teremt elő, és ilyenből kell nekik 365 db. Kevesen lehetnek azok, akik 5 millió Ft-ot összetudnak gyűjteni, de persze csoportba is összelehet állni. Magyarországon van kb. 200 mozgatható bhakta, és lehet, hogy sokat mondtam, de vajon hányan vannak azok, aki félre tud tenni?
Közben meg gőzerővel folyik a hiánypótlások, a pénzek begyűjtése, mindenféle módszerrel, eszközzel. Az MKTHK kizárólag ezen van, hogy 2020-ra a projekt teljesüljön.
Úgy vélem, hogy a közösséget rendesen megterhelik ilyen okosságokkal, de mindig kitalálnak valami ötletet a biztos anyagi juttatások reményében.
Ami a legdurvább, hogy a szekta vezetői megkérik a szegényebb, részletfizetéses opciót választó híveket, hogy vegyenek fel hiteleket, hogy ne nekik fizessék a részleteket, hanem a hitelt kibocsátó felé, mert a szekta vezetők jobban örülnének az egy összegben történő befizetésnek.
Úgy vélem, hogy a közösséget rendesen megterhelik ilyen okosságokkal, de mindig kitalálnak valami ötletet a biztos anyagi juttatások reményében.
Ami a legdurvább, hogy a szekta vezetői megkérik a szegényebb, részletfizetéses opciót választó híveket, hogy vegyenek fel hiteleket, hogy ne nekik fizessék a részleteket, hanem a hitelt kibocsátó felé, mert a szekta vezetők jobban örülnének az egy összegben történő befizetésnek.
Muszáj beraknom ide a prospektus mert kriminális a szövege:
 |
| Figyeld a fenti SB idézetet: a pénzedet add oda a szentembernek, Sivarama swaminak, mert ez ritka kiváltságos tett. Ez önreklám....és akkor ott a szöveg, hogyha adsz pénzt, akkor mennyei örömökben lesz részed. Ezeket a pénzgyűjtéseket próbálják Krisnával indokolni, kiragadott idézetekkel. Ez az álca, de a fő cél, hogy a vezetők jól éljenek. |
 |
| Itt egy kis nyavalygás arról, hogy nem megy a szekér, hogy az Istenszobrok fenntartása drága dolog, és emiatt nem megy a misszió sem, jó duma... és mindent a murtival indokolnak, mintha az elengedhetetlen lenne. El nem tudnám képzelni mi lenne, ha 100 Krisna templom lenne. akkor milyen gyűjtéseket rendeznének. |
 |
| "Srila Prabhupáda példáját követve".... mindig ott kell lenni a Krisna v. Prabhupáda zászlónak.... 136646 6346634 + 12236 63636 annak az 3636%-a és osztaléka, aminek hozadéka 3636 36637 HUF de még kell 64664 64646 HUF, hogy még több autót és házat tudja venni, mert ami van az kevés.... |
 |
| Csak tudnám, hogyan számolták ki ezeket. Isten szobornak minek 9 millióért ruha? Virág 9 millióért minek? Minek adják el a prasadamot? Haj... |
 |
| Persze... hagyomány.... a habzsidőzsinek, kuncsorgásnak, halmozásnak mintha lenne hagyománya...aki ezt beveszi az nem normális. |
 |
| Jaj a kedvencem.... vegyél fel hitelt, ha nem bírod és csóró vagy, mert ha nem fizetsz Krisna nem fog ellátni, nem gondoskodik rólad, és családodról, és nem fogsz jól élni. Félelem alapú az egész. Aki ezt nem látja az bolond.... |
Srila Prabhupada nem arra tanított, hogy hogyan halmozzunk fel nagy-nagy vagyonokat a kényelmes és biztonságos élet érdekében, hanem Ő a templomoktól csak annyit kért, ha egyáltalán sikerül templomokat nyitni, hogy próbáljanak úgy élni annyiból, amennyit az Úr kegyesen megad, és elégedjünk meg azzal, ami bejön, és hogy soha ne tartalékoljunk, hanem éljünk egyik napról a másikra. Ha túl sokat gondolkodunk a pénzről, ha állandóan a pénz körül forognak a gondolataink, akkor az elménk beszennyeződik --tanítja Srila Prabhupada.
Az ilyesféle üzletelgetés, amit látunk az MKTHK-ban az egyáltalán nem tetszene Srila Prabhupadanak, bármennyire is hangoztatják, hogy "...ahogyan Srila Prabhupad is csinálta", meg hogy "Srila Prabhupada példáját követve...". Ezzel, hogy Srila Prabhupada is így, meg úgy, ezzel próbálják megvenni a hívőket, hogy amit csinálnak ez hiteles és jó dolog.
Srila Prabhupada 1970 elején valóban létrehozott egy pénzalapot a tanítványaitól kapott adományokból, ingatlanok után kapott összegekből, azzal céllal, hogy kizárólag a mayapuri és a vrindávanai fő templom-központok fenntartását segítse, de Srila Prabhupada nem kezdett el üzletelgetni, súlyos pénzekért sem kuncsorgott. Srila Prabhupada csak élt a lehetőséggel, hogy a befolyt összegeket, amik már eleve ott voltak, a legjobb módon használja fel, a legjobb célra. Azért itt van különbség.
Nagy nagy különbség az, amit Srila Prabhupada kieszközölt, hogy a már amúgy is meglévő pénzeket és a jövőben kapott bevételeket, adományokat előnyösen használja fel, a lehető legokosabb módon. Az MKTHK ma viszont ököllel, üzleti és pénzügyi okoskodással, mesterségesen, erővel próbálja előteremteni azt, ami nincsen. A pénzeket keményen be kell hajtani, hogy elérjék a biztos pontot, olyan keményen, hogy beáldozzák a misszió valódi tevékenységét, amiből annyira nem jön be pénz pl.: az utcai harántizmokból, prédikálások, amik inkább csak viszik a pénzt. Ezeket leállították. Még van Ratha-yatra szekérfesztivál, de megpróbálják minél veszteségmentesebben megoldani a fesztivált, árusításokkal így-úgy.
Észre kell venni a tagoknak, hogy elszaladt a ló, hogy nem szabadna ilyen üzleti fogásként használni a mozgalmat, Krisna nevét és Srila Prabhupada nevét. A pénzgyűjtés között és adományok gyűjtése között azért van különbség. És van egy dolog, ami Indiában történik már évezredek óta, és van egy másik dolog, amit Srila Prabhupada tanított a fehér embereknek. Nagy árat kell fizetni azért, hogy egy ősi rendszert próbálnak meg beindítani önerőből. pl. Jagannatha Puriban misztikával határos isteni menedzsment működik. Srila Prabhupada használta a hagyományos templomi menedzsmentet valamilyen szinten, de ezt kizárólag Vrindavanra és Mayapurra szűkítve, nem pedig általánosságban gondolta.
A Bhagavad-gítá és a Srimad-Bhagavatamban a szentek és Krisna arra tanít, hogy hogyan elégedjél meg azzal, ami van, hogy hogyan hódolj meg istennek, hogy hogyan függjél teljes mértékben Krisnától. Mert Krisna elmondja, hogy Ő elhozza mindazt, amire a bhaktának szüksége van. A bhaktának csak végeznie kell a kötelességeit, be kell tartani a szabályozó elveket és át kell adni a Bhagavad-gítá üzenetét, és Krisna gondoskodik a hívéről. Deszépisez, nem? Csak az a probléma, hogy ezt nem gyakorolják, mert nem is igazi hívők a fejesek.
Sivarama Swami elmondja, hogy mi az elégedettség
"Senkinek sem szabad arra vesztegetnie az idejét, hogy a pénzszerzésen törje a fejét; ha így tesz, rossz célra használja gondolkodóképességét. Az elménket arra kell összpontosítanunk, hogy megértsük azt, amire az emberiségnek a leginkább szüksége van, s ezt aztán hitelesen, változatlanul át kell adnunk másoknak is. A gondolkodóképességet a szentírások szakértõi, a szentek, a lelki tanítómesterek és a fejlett gondolkodású személyek társaságában kell kifejlesztenünk."
Srila Prabhupada a szakértő és őt kell követni. Nem utánozni, hanem követni kellene az Ő rendszerét, és fenntartani, s tovább vinni azt, amit hátrahagyott.
Az Úr Krisna így szóla a Bahgavad-gítában:
Az a bhaktám, aki … nem törekszik eredményre, az nagyon kedves Nekem....és most figyelj.....Srila Prabhupada a következőt írta ehhez a vershez:
A bhakta elfogadhatja, ha pénzt adnak neki, de nem szabad külön erőfeszítést tennie, hogy pénzhez jusson. Még az sem befolyásolja, ha a Legfelsőbb kegyéből pénzhez jut, anélkül hogy ő maga bármit tett volna érte.
Ki követi ezt már? Hol van a példa?
Srila Prabhupada az alábbi levélben kifejti, hogy miért jobb, ha a bhakták szegényen élnek, Krisna kegyén függve, mert ez egy nagyon jó helyzet a gyakorlók számára. Sőt, ha sok pénzük van a bhaktáknak, akkor az veszélyes, mert maya ott lesz, és az érzékkielégítésre irányuló vágy is ott lesz egyből, és végül imádkozni is elfelejtenek, elfelejtik a függő helyzetüket. Szegényen élni ajánlott a Krisna-tudat kifejlesztéséhez. A Goswamik is feladták a vagyonukat (milliárdosok voltak), és kényelmet, mindent hátrahagytak a Krisna-tudatban való fejlődésük érdekében. Hagyni kell magunkat Krisnán függni.
“Our Society requires millions of dollars for propaganda work, but Krishna has made us financially poor. I think it is good to remain financially poor because always we shall be able to pray to Krishna, asking His help to execute His service. If all of a sudden we become very strong financially, maya may dictate to us for sense enjoyment and we may fall prey to her tactics. Therefore, to remain poor is one of the qualifications for advancing in Krishna consciousness. Our predecessors, the Goswamis, voluntarily gave up everything for advancement in Krishna consciousness. We do not require any money for our personal account, we shall always be happy with anything Krishna is happy to supply us for maintenance, but for the preaching purposes, we can accommodate to receive all the riches of the world. So let us try with sincerity and Krishna will help us in the matter of our advancing the cause of Krishna consciousness." – Letter to Himavati, 14th June, 1968
Srila Prabhupad alábbi levélben kifejti, hogy a pénzt elkölteni kell nem a bankba tárolni. A Krisna tudat elve az, hogy ami befolyik pénz az még aznap ellegyen költve. Üres zsebbel kell állni minden reggel, és estére, ami bejön el kell költeni. "Ez a mi mottónk". Persze valamennyit azért félre kell tenni nyilván, de ez legyen a szellemisége az ügynek. Krisna minden szükségessel el fog látni. A fenntartásért nem lenne szabad görcsölni. Hol van a Krisnába vetett hit és bizalom, hogy Ő az ellátó és nem a bank. Ha ömlik a templom felé a pénz automatikusan, erőfeszítés nélkül, akkor az odáig rendben van, mert akkor új templomokat lehet építeni.
“So far as the money is concerned, it is not meant for banking, but it is meant for spending. Our policy should be to collect millions of dollars or more than that daily, and spend it daily. That should be our policy. Every morning we shall be empty-handed, get collection of a million dollars during the day-time and by evening it should all be spent. That should be our motto. But because we are pushing on our activities regularly, therefore some money should be saved to meet emergencies. So if you have got chance of opening a branch in Laguna Beach, do it. When we get a big temple in Los Angeles, Krishna will supply the necessary funds.” (SPL to Tamala Krishna, 17th June, 1969)
Krisna segíteni fog, segíti a templom működését. Krisna elküldi a szükséges támogatást.
“I understand that Krishna has helped you with some source of income. All the money we require is simply to meet our necessities and we do not require any more for the purpose of sense gratification. But for our necessities we can always know that Krishna will help us with all facilities.” – Letter to Vrndavanesvari, 26th April, 1969
Srila Prabhupadatól egy érdekes megközelítés a pénzgyűjtögetésről.
"Sajnos ebben a Kali-korszakban sok világi ember bújik vaisnava ruhába. Srila Bhaktivinoda Thakura Kali tanítványainak nevezi õket. Azt mondja: kali-celá. Arra utal, hogy van egy másik fajta vaisnava, az ál-vaisnava, aki az orrán tilakát, a nyakában pedig kanthí gyöngyöket hord. Bár vaisnavának tetteti magát, egyetlen foglalatossága az, hogy vaisnava öltözékében pénzt szerezzen. Bhaktivinoda Thakura ezért azt mondja, hogy az ilyen ál-vaisnava egyáltalán nem vaisnava, hanem a Kali-yuga tanítványa. "
Szóval, a Dvápara-korszaknak már vége és be kell érni azzal, ami jön a kegy folytán. Ha nem bírja a templom a murti fenntartásának költségeit, akkor minek mentek bele az ilyen vállalkozásba? A muri imádat drága dolog, de ennek is van határa. Ki szabályozza meg, hogy a murtira mennyit kell költeni? Mikor van az elég, az ennyit és az eddig?
Honnan lehet tudni, hogy a drága murti imádat nem-e valakinek a hóbortja, ami tévelygésből született az elmében??? Nem-e vagyunk túlságosan naivak? Srila Prabhupada mondta, hogy a templomi imádat igazi dísze és ékessége az, amikor tiszták vagyunk, követjük az arcana szabályait, vigyázunk a sértésekre, pontosan kezdjük a felajánlást, hallgatjuk a Srimad-Bhagavatamot, minőségi a boga, szeretet, figyelem és odaadás van a murti felé stb. Nem a csili-vili az, amivel elégedetté válik Krisna. Vajon tényleg szükséges a csili-vili?
És a másik, hogy vajon ....tényleg a murti fenntartásról van-e egyáltalán szó???? Vagy mit jelentenek az Egyebek? Vajon megállnak-e a pénzügyi és üzleti befektetések, ha teljesül a mostani cél? Az ingatlan biznisz vajon meddig megy el??? Ma még a murtik, pujarik fenntartásáról van szó, de vajon ez így is marad? Ezeken érdemes elmerengni.