A budapesti templomban kezdett a helyzetem egyre labilisabbá válni a ráerőszakolt utcai pénzgyűjtés miatt, főleg emiatt, és aztán ott voltak a kevésbé kedves feletteseim, akik többnyire rideg tekintettel méricskéltek. Két szolgálat volt, ugye a benti cselédhez hasonló szolgálat, és volt az utca. Amikor bent voltam, akkor a kisfőnökkel harcoltam, mindenféle apróság miatt, a stílusa miatt, ami nem éppen volt példamutató és bhaktához méltó, de ezzel a problémával többen küzdöttek.
előző rész
Az egyik alkalommal reggelinél ültünk, és ilyenkor az étkezés előtt imákat szoktunk mondani, amit főleg a prasadam osztó mond előre, de megkérhet más is, hogy vezesse előre az imát. A kisfőnök volt az osztó, és a kis ravasz, egy olyat kért fel az imádságra, akiről tudta, hogy nem menne neki fejből a śarīra abidyā-jāl kezdetű vers. Én ezt egyből észrevettem, hogy csak aljaskodik, és egyből a bhakta védelmére keltem (amúgy ő volt az utcai gyűjtős társam). Szegény kisfőnöknek beszóltam, hogy "Állítsa le magát", Most mire jó ez", vagy valami hasonló.
Na, egyből félrehívtak, átvezettek a szomszéd szobába (ketten is), hogy hogy merészelem és hasonlók, és aztán a templomelnökkel is volt beszélgetés, akinek elpanaszoltam a dolgaimat, aki azzal zsarolt, hogy behívja Sivarama Swamit, hogy fejtsem ki neki is a véleményemet, mert érdekesnek találhatja a szájalásomat. Akkoriban erre nem voltam kész. A templomelnök azt mondta, hogy nekem nem sok hasznom van, hiszen senkit nem prédikáltam be még életembe, nem csinálok olyan nagy dolgokat, csak úgy vagyok, lődörgök, .... Másnap reggel a japa időben (mantra meditáció) a könnyeimmel küzdöttem, s azon gondolkodtam, hogy mi tévő legyek.
Az nem tetszett nekik, hogy mindenféle dolgok miatt megjegyzéseket tettem, és hogy nem tudom befogni és csak szépen csendben csinálni a szolgálatomat. Erre a példás viselkedésre hozták fel példának az egyik szerzetes lányt, aki éppen arrafelé seperte a folyosót, fülében a fülhallgatóval. Magamban ezen nagyot derültem, hiszen ez a szerzetes lány meg nekem mondogatta a kritikáit a templomról, meg a főnökről, amikor éppen nem bírta bent tartani. Én velem az volt a baj, hogy mindig mindenért szóltam, ha valami zavart, vagy ha láttam valamit, amit nem tartottam helyesnek.
A kisfőnökömnek egy nagy-nagy kulcscsomó lógott az oldalán és azt ahová ment, mindig csörgette. Nagyon tudott vele idegesíteni. Később olvastam, hogy a börtönökben az őrök direkt alkalmazzák ezt a kulcs csomó csörgetéses módit, amivel a rabokat pszichésen terrorizálják. ....
A kis-főnök egy alaksori folyosói beszélgetés alkalmával kifejtette, hogy valójában csak egy cseléd vagyok, sárga szerzetesi ruhában, és nekem csöndbe kéne maradnom és csinálni, amit mondanak. Még azt is kifejtette, hogy ez azért van így, mert én sehová sem jutottam a közösségben, még második avatásom sincsen, s nézzem meg őt, hogy hová jutott. Bent van a Templomi Tanácsokon, a gyűléseken, vezető, nagy brahmana stb. Kár, hogy nem lett felvéve a beszélgetés. Egyből lejött az, hogy itt az embert kihasználják, hogy visszaélnek a szerzetesi életrendemmel. Na ebből nem kaptok... onnantól még keserűbb lett minden. Amikor tudtam, gyakran lejártam a Duna partra kicsit templom nélkül lenni, felüdülni 1-2 órára.
Aztán nem bírták az arcomat és beraktak véglegesen a kisfőnök haverjának osztályába utcai adománygyűjtőnek. Na, a legrosszabb szolgálat, amit csak adhattak volna nekem. Az új kisfőnököm az egy igen elszánt személy, de robot ember, egy kötelességét végrehajtó szuper robot volt --imádják az ilyen embereket. Amúgy a nagyfőnök közvetlenül maga alá a saját embereit osztotta be vezető pozíciókba. A régi osztályvezetőket, meg eléggé durván eltávolították. Gyakorlatilag azt lehetett látni, hogy a templomelnök kis bizalmi irányítói kört épített maga köré a tervek elérése érdekében, mert hiszen egy ilyen nagy templomot keményen kell tartani. Aki nem bírta az iramot, azt szépen kirakták, vagy úgy keverték a lapokat, hogy a gyenge láncszem dobja be a kulcsot, és ez utóbbi elégég jól működött.
Az egyik szerzetes társam, még a költözés előtt hagyta el a villát, de eléggé felindultan dühösen viharzott felfelé a lépcsőkön a templomelnök irodájából a szobájába, hogy összepakolja a cuccát. Mindennek szemtanúja voltam, de azt nem tudom, hogy miről ment a vita. Miközben a társam szaladt fel a lépcsőn a templomelnök a fentebb említett robot kisfőnököt utasította, hogy ...és ezt figyeld... "A BKV-bérletét azt vedd el tőle." A szerzetes társam nagyon jó fej volt, utcai gyűjtő volt, és jól csinálta a szolgálatot, de kihasználták őt is. A korábbi osztályvezetőjét szerette, akit meg durván eltávolítottak, de nekik nem tudott behódolni....nem volt szeretet. Volt pár hasonló eset még azért...
Egy szerzetes régi "bhakta" összehívta a teljes bentlakó gárdát, ahol a következőket mondta: Hogyha otthon anyuci mellett nem kaptuk meg a kellő figyelmet, szeretetet és gondoskodást, akkor itt a templomban ezt már nem tudjuk bepótolni, mert a templomi élet már ezt nem tudja megadni. Ejha, deszépgondolatok....volt egy bhakta társam, akinek ez a szöveg indító gomb volt ahoz, hogy kiköltözzön. Én nem rendültem meg annyira, mert megvolt a véleményem a dolgokról és immunizálódtam a szektás szövegekre.
Volt egy szobatársam, (vele félévente összetalálkozom a városban), Ő jó gyűjtőnek számított, szerették a főnökök, a templom elnök is, hiszen hozta haza a pénzt, de néha túl sok volt neki és kibukott, de nagyon. Párszor haza is lógott, aztán visszajött, láttam a "lelki tanítómestere" is (az idéző jel nem véletlen) beszélt vele, de egyszer aztán végleg otthon maradt. Gondolom valahogyan nem ment a prédikálás őfeléje, a lelki szeretetnek ilyenkor nincs hatása :) .... Szerintem nem találta ő sem az igazi közösséget, hiszen az ő személyére a templomnak nem volt szüksége, csak arra tartották, hogy hozza a suskát, de a lelkével nem foglalkoztak...kihasználták. Ő most családos ember, és már nem gyakorolja a Krisna-tudatot. Ő is áldozatává lett ennek a templom gyűjtésnek. Lélekben őt is megölte ez a rendszer, mint szerintem az egész közösséget, magát a Haré Krisna missziót is tönkretették, hiszen látványosan megszűntek a prédikáló programok, a harinámok, amik ennek a vallásnak a lényegét képezi.
Ma mindenféle Fesztiválokat rendeznek belépő jegyes rendszerrel :Vegán feszt., Virág-szépsége fesztivál....szépség-fesztivál??? ilyenkor nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Akik nem tudják, hogy mi a Krisna-tudat mozgalom, s mi a célja azoknak nyilván tetszik a dolog. Az átlag ember, aki nincs mélyebben beavatva, az szuperül felüdül az ilyen programokon, de szegényt becsapták, mert nem aszt kapja, amit kellene, és amit kap, annak drágán megkérik az árát. Régebben erről csak sustorogtak, hogy majd a jövőben lesznek olyan templomi programok, amik belépő jegyesek lesznek, de ez az ötlet már csak önmagában megbotránkoztatott. Ezeknek a fesztiváloknak a lényege a belépő jegyek árusítása lenne, a celebek mutogatása, arcoskodás, stb. S vitatkozhatunk persze azon is, hogy egy szimpla szórakoztató zenei bemutatóval hogyan leszünk Krisna-tudatosak, hogy pusztán az indiai kultúra bemutatása az mitől Krisna-tudatos...
Szóval, a leggyengébb láncszemként lévén, végül úgy döntöttem, hogy leköltözöm Krisna-völgybe és nem szenvedek tovább. Kipróbálom, hogy milyen a vidéki farmos élet. A következő részben már tényleg erről lesz szól.... Ott Krisna-völgyben is voltak érdekes dolgok. Sosem fordult meg komolyan igazán a fejemben az, hogy ténylegesen teljesen kiköltözzek a templomból, hátrahagyva a missziót, hiszen erre tettem fel az életemet, és szerettem ezt az életet, a stresszekkel együtt.
Ez a valódi élet valójában, de csak akkor működik ez az élet, ha jó a vezetés, ha van szeretet. Mert a szeretet hihetetlenül erővel bír, amivel tényleg bárkit szuggerálni lehet --jó értelemben. Ha szeretet van a közösségben, akkor nincs szükség túlzott bürokráciára, nincs szükség szankciókra, nincs szükség fenyítésre, a terrorra, s nem kellenek a pszichológia félelemfegyver bevetése sem. Minden ember szeretettel működik és hatékonyan működik. Ha nincs szeretet, akkor halott a közösség, ha nincs szeretet a munkahelyeden, az maga a halál.
Ezt a világ robotszerű élőlényekre tervezik, alakítják, ahol a szeretetnek nem adnak helyet és ugyanezt láttam, és látom most is az MKTHK-ban, hogy a vezetőség szíve vaskeménnyé szilárdult a kedvezőtlen lelki gyakorlatok végzésnek köszönhetően, és már nem képesek hatni a másokra és ezért erőből próbálkoznak, törvényekkel, olyan irányítói rendszert próbálnak kiépíteni, ami már fullasztóvá válik a tisztán csak életet élni akaró hívők számára. Elfelejtették a lényeget, elfelejtették a Krisna-tudatosság alapjait, és hamis minták alapján gondolkodnak, de ez minden onnan van, hogy eltértek az eredeti vonaltól.
Én abban bízom, hogy a közösség felismeri a helyzetét, hogy majd felismeri, hogy pl. az úgynevezett varnasram-dharma címen csak az életerejüket szívják el, abban bízom, hogy majd meglátják a gondozóiknak vélt fogvatartóik valódi arcát, és bízom abban, hogy letudják majd rántani a láncaikat, amikkel őrzik őket.
5. rész
előző rész
Az egyik alkalommal reggelinél ültünk, és ilyenkor az étkezés előtt imákat szoktunk mondani, amit főleg a prasadam osztó mond előre, de megkérhet más is, hogy vezesse előre az imát. A kisfőnök volt az osztó, és a kis ravasz, egy olyat kért fel az imádságra, akiről tudta, hogy nem menne neki fejből a śarīra abidyā-jāl kezdetű vers. Én ezt egyből észrevettem, hogy csak aljaskodik, és egyből a bhakta védelmére keltem (amúgy ő volt az utcai gyűjtős társam). Szegény kisfőnöknek beszóltam, hogy "Állítsa le magát", Most mire jó ez", vagy valami hasonló.
Na, egyből félrehívtak, átvezettek a szomszéd szobába (ketten is), hogy hogy merészelem és hasonlók, és aztán a templomelnökkel is volt beszélgetés, akinek elpanaszoltam a dolgaimat, aki azzal zsarolt, hogy behívja Sivarama Swamit, hogy fejtsem ki neki is a véleményemet, mert érdekesnek találhatja a szájalásomat. Akkoriban erre nem voltam kész. A templomelnök azt mondta, hogy nekem nem sok hasznom van, hiszen senkit nem prédikáltam be még életembe, nem csinálok olyan nagy dolgokat, csak úgy vagyok, lődörgök, .... Másnap reggel a japa időben (mantra meditáció) a könnyeimmel küzdöttem, s azon gondolkodtam, hogy mi tévő legyek.
Az nem tetszett nekik, hogy mindenféle dolgok miatt megjegyzéseket tettem, és hogy nem tudom befogni és csak szépen csendben csinálni a szolgálatomat. Erre a példás viselkedésre hozták fel példának az egyik szerzetes lányt, aki éppen arrafelé seperte a folyosót, fülében a fülhallgatóval. Magamban ezen nagyot derültem, hiszen ez a szerzetes lány meg nekem mondogatta a kritikáit a templomról, meg a főnökről, amikor éppen nem bírta bent tartani. Én velem az volt a baj, hogy mindig mindenért szóltam, ha valami zavart, vagy ha láttam valamit, amit nem tartottam helyesnek.
A kisfőnökömnek egy nagy-nagy kulcscsomó lógott az oldalán és azt ahová ment, mindig csörgette. Nagyon tudott vele idegesíteni. Később olvastam, hogy a börtönökben az őrök direkt alkalmazzák ezt a kulcs csomó csörgetéses módit, amivel a rabokat pszichésen terrorizálják. ....
A kis-főnök egy alaksori folyosói beszélgetés alkalmával kifejtette, hogy valójában csak egy cseléd vagyok, sárga szerzetesi ruhában, és nekem csöndbe kéne maradnom és csinálni, amit mondanak. Még azt is kifejtette, hogy ez azért van így, mert én sehová sem jutottam a közösségben, még második avatásom sincsen, s nézzem meg őt, hogy hová jutott. Bent van a Templomi Tanácsokon, a gyűléseken, vezető, nagy brahmana stb. Kár, hogy nem lett felvéve a beszélgetés. Egyből lejött az, hogy itt az embert kihasználják, hogy visszaélnek a szerzetesi életrendemmel. Na ebből nem kaptok... onnantól még keserűbb lett minden. Amikor tudtam, gyakran lejártam a Duna partra kicsit templom nélkül lenni, felüdülni 1-2 órára.
Aztán nem bírták az arcomat és beraktak véglegesen a kisfőnök haverjának osztályába utcai adománygyűjtőnek. Na, a legrosszabb szolgálat, amit csak adhattak volna nekem. Az új kisfőnököm az egy igen elszánt személy, de robot ember, egy kötelességét végrehajtó szuper robot volt --imádják az ilyen embereket. Amúgy a nagyfőnök közvetlenül maga alá a saját embereit osztotta be vezető pozíciókba. A régi osztályvezetőket, meg eléggé durván eltávolították. Gyakorlatilag azt lehetett látni, hogy a templomelnök kis bizalmi irányítói kört épített maga köré a tervek elérése érdekében, mert hiszen egy ilyen nagy templomot keményen kell tartani. Aki nem bírta az iramot, azt szépen kirakták, vagy úgy keverték a lapokat, hogy a gyenge láncszem dobja be a kulcsot, és ez utóbbi elégég jól működött.
Az egyik szerzetes társam, még a költözés előtt hagyta el a villát, de eléggé felindultan dühösen viharzott felfelé a lépcsőkön a templomelnök irodájából a szobájába, hogy összepakolja a cuccát. Mindennek szemtanúja voltam, de azt nem tudom, hogy miről ment a vita. Miközben a társam szaladt fel a lépcsőn a templomelnök a fentebb említett robot kisfőnököt utasította, hogy ...és ezt figyeld... "A BKV-bérletét azt vedd el tőle." A szerzetes társam nagyon jó fej volt, utcai gyűjtő volt, és jól csinálta a szolgálatot, de kihasználták őt is. A korábbi osztályvezetőjét szerette, akit meg durván eltávolítottak, de nekik nem tudott behódolni....nem volt szeretet. Volt pár hasonló eset még azért...
Egy szerzetes régi "bhakta" összehívta a teljes bentlakó gárdát, ahol a következőket mondta: Hogyha otthon anyuci mellett nem kaptuk meg a kellő figyelmet, szeretetet és gondoskodást, akkor itt a templomban ezt már nem tudjuk bepótolni, mert a templomi élet már ezt nem tudja megadni. Ejha, deszépgondolatok....volt egy bhakta társam, akinek ez a szöveg indító gomb volt ahoz, hogy kiköltözzön. Én nem rendültem meg annyira, mert megvolt a véleményem a dolgokról és immunizálódtam a szektás szövegekre.
Volt egy szobatársam, (vele félévente összetalálkozom a városban), Ő jó gyűjtőnek számított, szerették a főnökök, a templom elnök is, hiszen hozta haza a pénzt, de néha túl sok volt neki és kibukott, de nagyon. Párszor haza is lógott, aztán visszajött, láttam a "lelki tanítómestere" is (az idéző jel nem véletlen) beszélt vele, de egyszer aztán végleg otthon maradt. Gondolom valahogyan nem ment a prédikálás őfeléje, a lelki szeretetnek ilyenkor nincs hatása :) .... Szerintem nem találta ő sem az igazi közösséget, hiszen az ő személyére a templomnak nem volt szüksége, csak arra tartották, hogy hozza a suskát, de a lelkével nem foglalkoztak...kihasználták. Ő most családos ember, és már nem gyakorolja a Krisna-tudatot. Ő is áldozatává lett ennek a templom gyűjtésnek. Lélekben őt is megölte ez a rendszer, mint szerintem az egész közösséget, magát a Haré Krisna missziót is tönkretették, hiszen látványosan megszűntek a prédikáló programok, a harinámok, amik ennek a vallásnak a lényegét képezi.
Ma mindenféle Fesztiválokat rendeznek belépő jegyes rendszerrel :Vegán feszt., Virág-szépsége fesztivál....szépség-fesztivál??? ilyenkor nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Akik nem tudják, hogy mi a Krisna-tudat mozgalom, s mi a célja azoknak nyilván tetszik a dolog. Az átlag ember, aki nincs mélyebben beavatva, az szuperül felüdül az ilyen programokon, de szegényt becsapták, mert nem aszt kapja, amit kellene, és amit kap, annak drágán megkérik az árát. Régebben erről csak sustorogtak, hogy majd a jövőben lesznek olyan templomi programok, amik belépő jegyesek lesznek, de ez az ötlet már csak önmagában megbotránkoztatott. Ezeknek a fesztiváloknak a lényege a belépő jegyek árusítása lenne, a celebek mutogatása, arcoskodás, stb. S vitatkozhatunk persze azon is, hogy egy szimpla szórakoztató zenei bemutatóval hogyan leszünk Krisna-tudatosak, hogy pusztán az indiai kultúra bemutatása az mitől Krisna-tudatos...
Szóval, a leggyengébb láncszemként lévén, végül úgy döntöttem, hogy leköltözöm Krisna-völgybe és nem szenvedek tovább. Kipróbálom, hogy milyen a vidéki farmos élet. A következő részben már tényleg erről lesz szól.... Ott Krisna-völgyben is voltak érdekes dolgok. Sosem fordult meg komolyan igazán a fejemben az, hogy ténylegesen teljesen kiköltözzek a templomból, hátrahagyva a missziót, hiszen erre tettem fel az életemet, és szerettem ezt az életet, a stresszekkel együtt.
Ez a valódi élet valójában, de csak akkor működik ez az élet, ha jó a vezetés, ha van szeretet. Mert a szeretet hihetetlenül erővel bír, amivel tényleg bárkit szuggerálni lehet --jó értelemben. Ha szeretet van a közösségben, akkor nincs szükség túlzott bürokráciára, nincs szükség szankciókra, nincs szükség fenyítésre, a terrorra, s nem kellenek a pszichológia félelemfegyver bevetése sem. Minden ember szeretettel működik és hatékonyan működik. Ha nincs szeretet, akkor halott a közösség, ha nincs szeretet a munkahelyeden, az maga a halál.
Ezt a világ robotszerű élőlényekre tervezik, alakítják, ahol a szeretetnek nem adnak helyet és ugyanezt láttam, és látom most is az MKTHK-ban, hogy a vezetőség szíve vaskeménnyé szilárdult a kedvezőtlen lelki gyakorlatok végzésnek köszönhetően, és már nem képesek hatni a másokra és ezért erőből próbálkoznak, törvényekkel, olyan irányítói rendszert próbálnak kiépíteni, ami már fullasztóvá válik a tisztán csak életet élni akaró hívők számára. Elfelejtették a lényeget, elfelejtették a Krisna-tudatosság alapjait, és hamis minták alapján gondolkodnak, de ez minden onnan van, hogy eltértek az eredeti vonaltól.
Én abban bízom, hogy a közösség felismeri a helyzetét, hogy majd felismeri, hogy pl. az úgynevezett varnasram-dharma címen csak az életerejüket szívják el, abban bízom, hogy majd meglátják a gondozóiknak vélt fogvatartóik valódi arcát, és bízom abban, hogy letudják majd rántani a láncaikat, amikkel őrzik őket.
Kívánom, hogy legyen erejük és bátorságuk felszólalni, LÁTNI azt, ami az orrúk előtt zajlik.....Álljatok fel! Álljatok fel! Álljatok fel! Vegyétek észre, hogy nem kell elfogadni a zsarnokokat mestereknek, vezetőknek, tanítóknak. Becsapták magukat és most titeket is becsapnak.
OLVASSÁTOK KIZÁRÓLAG SRILA PRABHUPADA VEREJTÉKES MUNKÁVAL MEGALKOTOTT KÖNYVEIT. TANULJÁTOK, NE CSAK OLVASSÁTOK. HALLGASSÁTOK SRILA PRABHUPADA ELŐADÁSAIT, HOGY MEGTUDJÁTOK, HOGYAN ÉS MIT KELL MONDANI AZ EMBEREKNEK. HOGY MI A KRISNA-TUDAT EVANGÉLIUMA.
OLVASSÁTOK KIZÁRÓLAG SRILA PRABHUPADA VEREJTÉKES MUNKÁVAL MEGALKOTOTT KÖNYVEIT. TANULJÁTOK, NE CSAK OLVASSÁTOK. HALLGASSÁTOK SRILA PRABHUPADA ELŐADÁSAIT, HOGY MEGTUDJÁTOK, HOGYAN ÉS MIT KELL MONDANI AZ EMBEREKNEK. HOGY MI A KRISNA-TUDAT EVANGÉLIUMA.
5. rész