Krisna-völgybe, mikor leérkeztem, kedves fogadtatásban volt részem. Egyből adtak ebédet, meg egy pohár tejet, amit meg sem tudtam inni, olyan sűrű volt. Így már érthető, hogy a szentek csak naponta fél liter tejet ittak és kész, annyi volt az étkezés.
Előző, 4. rész
Aztán, már annyira nem emlékszem, hogy hogy volt, de azt hiszem már másnap szolgálatba is álltam (gondolom). Templom körüli takarítás volt, karbantartás, sok egyéb feladattal egyben. Nem unatkoztam sosem. Kedves volt mindenki, jó fej volt a társaság. Olyan jól éreztem magam az első évben, hogy szidtam magam, hogy miért kellett nekem Pesten beköltözni. Ha tudom, hogy itt ilyen jó a vidéki élet, akkor ide jöttem volna.
A Farmon igazán lehet élni a Krisna-tudatot és valójában ez is volt a terve Srila Prabhupádának, hogy a bhakták tanyaközösségekbe éljenek és ők maguk termeljék meg a szükséges dolgokat, hogy függetlenítsék magukat a városoktól, és legyen saját, tej, ghí, zöldségek, gabona, gyümölcs, virágok, víz, fűszerek egyebek.
Az persze más tészta, hogy ez az önfenntartás dolog nem működik, nem gyakorolják ma sem, pedig sokat beszélnek az önfenntartó életmódról, sőt, még oktatják is, hogy hogyan kell élni. Ezt az MKTHK lelki vezetője is elmondta egy gyűlésen:
Az első évben hihetetlenül sok minden termett. Rengeteg tej volt. Olyan sok, hogy a szakácsok nem tudtak vele mit csinálni és sajtot csináltak belőle, amit kisütöttek és csak úgy kiosztották. Mindig volt minden. A nyár volt a legjobb.
Egy dolog viszont idegesített, hogy a szolgálatvezető nem szerette, ha a valamiért le áll a munka. Teljesen mindegy miért, mi okból, ha megláttak, hogy éppen csak úgy állsz, --mondjuk várod az autót, amit meg kell pakolni-- szabályosan megszóltak, hogy "Ne ácsingóljak ott! Kössem le magam valami munkával." Na, mondom ez normális? Eleinte ezeken csak nevettem. Minek ez a feszkó? Hová rohannak? El lesz végezve a feladatom! Olyan sosem volt, hogy valamit ne csináltam volna meg. Minek ez az aggodalom?
Abban az évben is voltak bhakta növendékek, akikkel foglalkoztam. Panaszkodtak, hogy a farmosok nem szólnak hozzájuk. Hát nem csoda, amikor rászólnak az emberre, ha észreveszik, hogy csak beszélget valakivel, s lehet, éppen egy vendégnek prédikál, az nem számított.
Azt vettem én is észre, hogy a főnökség, vezetőség igazgatóék (több is volt) nagyon nem ereszkedtek le a kis por bhaktákhoz. Az egyik vezetővel kapcsolatot akartam létesíteni, hogy megismerjem, hogy egy kicsit közelebb férkőzzek, mert azért jó, ha jóban van az ember a farm vezetőivel, és hallod...lepattintott. Aztán próbálkoztam másokkal is és nem mindenki tudta elfogadni a baráti közeledésemet....mintha féltek volna valamitől. A velem egy szinten lévő beosztottakkal könnyebb volt, de ez a vezetőség...mintha másik dimenzióban mozognának, mint valami félistenek lennének....de aztán kiderül, hogy ezt azért csinálják, hogy senkihez se ragaszkodjanak, ne szeressenek meg senkit, mert ha ez megtörténik, akkor még a végén felelősséget is kéne vállalniuk az egyénekre ....
Ez a "te vagy a beosztott és én vagyok a vezetőd, urad és parancsolód" azt egyre inkább éreztették és láthatóvá vált. A második évben a farmos vezetésnek elgurulhatott a gyógyszere, és onnantól mindent összekuszáltak. Unatkoztak, vagy nem tudom miért, de elkezdték terrorizálni a farm lakóit a kötelezővé tett dolgokkal. A templomelnök, az egy hihetetlen alak volt....elkezdett olyan elveket beszélni, ami totál szembe megy a hitélettel. Persze ezt mások is észrevették, de erről csak susmusoltak egymás között. Mindenki csöndben tűrte a dolgot, pedig szenvedtek láthatóan.
A Farm elkezdett munkatáborhoz hasonlítani, olyan kötelező érvényű rendszereket írtak elő, ami konkrétan rombolja a bhakti kifejlődését, az odaadó szolgálat gyakorlását, ugyanis egy megszorító rendszerben nem tud kihajtani, élni az odaadás növénye, holott meg ez a lényeg. Állítólag voltak lazsálkodó bhakták, őket akarták keményebben megfogni, ez oké, de miért szívatták az egész közösséget. Meg ha volt is problémás bhakta, a vezetőség szeretettel, kedves gondoskodással szárnyakat adhatnának az embernek és akkor nem kellene az ököl. A vezetőség a kinti rossz világ mintáját követte minden szinten....Pont úgy csinálték a dolgokat, ahogyan nem kéne.
Gondolom a vezetőségnek elment az íze a lelki életre, a lelki gyakorlatokra, és emiatt a Farmot gazdasági vállalkozásnak kezdték átalakítani, saját ízük szerint. Egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a termelésre. Pályázatokat írtak, hogy még több pénzt tudjanak kihozni a Krisna-völgyi projektből. Kitalálták, hogy Őko-völgynek fogják nevezni, és ezzel még több jegyvásárlót, támogatást tudnak bevonzani.
Láttam az óriás posztert az Öko-völgyről. Egyesek jó ötletnek gondolták, de én éreztem, hogy ezzel a projekttel nem stimmel valami. Rossz a cél és hamis az egész, de a valódi ok az az, hogy Projekt-tudatúság lett úrrá a vezetőségen, és egyre inkább elmélyítették ezt a szemléletet. Lehetett látni, hogy a lelki élet ellen kezdtek el lépéseket tenni. Kezdve a lelki programok lerövidítésével, és az olyan adharmikus szöveggel, hogy "a Haré Krisna éneklésből nem lehet megélni" --ezt ki is írták a faliújságra....persze az ateisták ezt alá írnák.
Utána is néztem a témának, és rájöttem, hogy a vezetőség a lelki életre és a mozgalmat elpusztító adharma útjára lépett, mert előbbre valónak gondolták az arthát, vagyis a pénzt, értékek előteremtését. A Farm teljesen Projekt és Pénz-tudatú közösséggé vált, és az is maradt mostanáig.
Van ez a nyári nagy Búcsú-fesztivál. Na az, csak és kizárólag a pénzről szól. A Búcsú előtt volt egy nagy gyűlés, ahol elmondták, hogy kötelező mosolyogni stb. Meg kellett saccolni, hogy a három nap alatt mennyi lesz a bevétel, és aki közel volt az értékhez, az kapott egy tortát. A Búcsú után ismét volt egy gyűlés, ahol kizárólag arról beszéltek, hogy mennyire volt nyereséges, mennyi lett a bevétel a standoknál, és örültek egymásnak, mikor kiderült, hogy jobban teljesítettek, mint mondjuk 4 éve . Borzalmas, én csak forgolódtam, néztem a bhaktákat, hogy ehhez mit szólnak.
Aztán meg egyre kezdtem fáradni, hiszen minden nap 4-órakkor keltem ( a főnökség nem tartották a lelki elveket), részt vettem a reggeli programokon 9-től szolgálat, du. 5 óráig volt fixen, aztán mivel én voltam a fa és a meleg víz felelős, félóránkét nézni kellett a kályhákat, szóval este 8-ig ott kellett lenni. Hetente egy szabadnap volt, de azt úgy kell elképzelni, hogy az egyik szabadnap volt kedden mondjuk, a következő szabad nap pedig a következő héten péntekén volt, és ez így hosszú távon azért kimerítő volt. Panaszkodtam is, de ők azt mondták, hogy vitamin hiányos vagyok és kiküldtek a gyümölcsösbe bogyókat legelni.
Sok vitám lett szegény főnökömmel, aki néha militaris szerelésben dolgozott és olyankor totál úgy viselkedett, mint egy tábornok és nem lehetett vele bírni.
Abban az időbe jött be a divatba, de ilyen hirtelen paradigma váltás formájában, arról kezdett beszélni a főlelkész, hogy a Krisna-völgy az konkrétan az eredeti Vrindavana tökéletes mása, hogy itt Somogyvámos dombjai között minden szent hely csiribí-csiribá megnyilvánult...Oh, oké, de mikor? Az előző este, vagy mikor??. Persze eleinte bekajoltam a dolgot, mert végtére bárhol kilehet alakítani Vrindávanos atmoszférát, de egy indiai hindu turistaközpontba, ez a megnyilvánulás mégis hogyan mehetne végbe.... meredek kijelentések ezek, és úgy vélem ez is az elme szüleménye csupán. Még 100 ezer forintos könyveket is írtak a farm területén található szent helyszínekről, ahol az eredeti kedvtelések zajlanak.
Az ottlétem vége felé még egy 6 hetes gyűjtögetős maratonba is rész kellet vállalni azzal a feladattal, hogy az öt tagú győri csapatra nekem kellett főzni, mosni, takarítani, amit nagyon szépen és sikeresen el is végeztem -mondták is. Durva kemény volt, mert nem volt megállás, s néha, amikor tudtam, ki kellett mennem a Baross utcába. Kemény volt. Meg még közelebbről láttam, hogy itt tényleg csak a pénzről szólt minden, nem is a misszió és a tudás átadásáról, ...szörnyű. Ugyanis ki volt tűzve, hogy 6 hét alatt hány 100 millát kell összekujtorogni.
Volt egy csoport, akik kifogytak a szentkönyvekből és jelezték a központnak, hogy mi legyen, mert nincs mit kiosztani Srila Prabhupada örömére...szegények azt hitték, hogy a maraton erről szól. A központ közölte velük, hogy az utolsó heteket már kibírják könyvek nélkül, s csak gyűjtsenek kizárólag pénzt. A csoport vezetője ki is bukott és elhagyta a közösséget.
Aztán végre valahára véget ért a maraton és visszamentünk a farmra. Elvileg a "sankirtanosoknak" járt 1 hét lazulás a karácsonyi szülői látogatást beleértve, de nekem csak három nap volt, mert én nem voltam hivatalosan "sankirtanos", nekem ott volt a templomi szolgálat, s gondolták nekem így nem jár pihenő. Köfi...
Abban az évben a földeken szinte semmi sem sikerült: a teljes gabonakészlet megpenészesedett, nem nőtt krumpli, semmi, csak és kizárólag cukkini és répa volt. Egyedül vasárnap volt krumpli és más egyéb. Ezt a látványos nélkülözést annak tudtam be, hogy a Farm vezetés rossz.
Mindent a TESCO-ban vásároltak szinte. Külön kis mini-TESCO-t létesítettek a templommal szemben. Voltak bhakták, akik tiltakoztak ez ellen, mert ők csak farmos dolgokat fogyasztottak, viszont a vezetőség szeret vásárolgatni.
Aztán jött az, hogy az osztályokat feloszlatják, leépítik, mert anyagilag nehézségek jöttek...beütött a válság. Szóval, végül közölték velem, hogy mostantól sankirtanos leszek én is végleg. A szöveg az volt, hogy a 6 hetes maratonon nagyon ügyes voltam, és Radhe-Syam nagyon elégedett volt az eredményemmel (én is), és akár ezt teljes időben tudnám csinálni. Na nemáááááá!!! Ezek nem értették, hogy miért itt vagyok a farmon és miért nem Budapesten gyűjtögetek, hiszen éppen emiatt jöttem el. Nemáááá! Meg ez a szöveg, nagy mollyal, hogy Radhe-Sayam elégedett és ezért, de gyakorlatilag csak arról szólt a dolog, hogy a farmon feleslegessé váltam, nem tudnak eltartani, nem fértem bele a keretbe, meg úgy is voltak velem gondjaik, és így kiraktak sankirtanos címen. Kihasználták a hitemet, visszaéltek a hitemmel és a helyzetemmel csakhogy teljesítsem a kérésüket.
Végül felraktak egy kora reggeli vonatra Székesfehérvár felé, de nem szálltam le, hanem tovább robogtam Pestre -végül meglógtam. Eldöntöttem, hogy nem vállalom, mert úgy se bírnám azt az életet: az utcai gyűjtögetést. Három havonta jártunk volna le a farmra kb. Szóval, akkor inkább elég volt. Pár napig tartózkodtam a Pesten, kicsit pihentem. A szülőknek nem mondtam semmit. Aztán visszautaztam a farmra, hogy megbeszéljük a dolgot, hogy háta tudnak valami más szolgálatot adni. Nagy hülyeség volt visszamenni.
Volt egy templomgyűlés és azon rólam is volt szó, de be nem hívtak magukhoz, egyszerűen eldöntötték, hogy nem kellek. Na ennyit "a bhakták a mi értékeink"-ről. Erről csak beszélni tudnak. Simán, aki nem kell azt kilökik. Tudtam, nem volt olyan nagy baj, hogy a szolgálatomból meglógtam, mert ez önmagában nem indokolja azt, hogy elküldjenek, hiszen más is járt már így (nem mertem én sem nemet mondani egyből).
Ez a közösség még szektának is rossz, hiszen a szekta nem engedi el a tagokat. Az MKTHK sima céges vállalatként funkciónál, pont ugyan úgy van minden náluk is. Megláttam, hogy a farm vezetősége alkalmatlan ilyen spirituális központ irányítására. A közösség megbukott a vizsgán: ha valakinek problémája van, azoknak nem segítenek; az MKTHK totálisan alkalmatlannak bizonyult arra, amit hirdet, amit képvisel. Üres az egész. Szánalmas kirakati show-műsor az egész. Akinek van szeme az látja.
A YouTubén vant fent egy videó: Krisna tudat küldetése a szeretet missziója....na igen...szép cím , szép mondatok Sivarama Swamitól, de én ezt nem tapasztaltam. Pontosan az ellenkezőjét láttam az MKTHK-ban.
Szóval hihetetlenül nagyot csalódtam az egész közösségben, amire feltettem az életemet, de nekik ez nem kellet. Ők a saját érdekeiket nézték, hogy nekik hogyan kényelmes ez és kifizetődő. Pár bhakta haver nem értette, hogy miért küldenek el éppen engem, amikor vannak nálam nehezebb esetek. Megkérdezték az egyik vezetőt, hogy miért, de csak annyit mondtak rólam, hogy végül is én egy jó példamutató bhakta voltam a közösségben. Ennyi???
Behívtak egy irodába és ott közölték rideg tekintettel, egyenesen, 0 érzelemmel, hogy ennyi volt, lejárt a próbaidőm, (próbaidő????) és van pár napom, hogy 4 órás szolgálat mellet oldjam meg az életemet Pesten. Sírás volt végig. Totális összezuhanás volt. Majdnem kórházba is kerültem...komolyan... ilyen időszakos depresszióm lett vagy mi, pár hónapig tartott.
Később feljárogattam a budapesti templomba, próbáltam jópofát vágni az egészhez, nem akartam balhét, pedig megérdemelték volna, hogy ....mindegy.... majd eljön az elszámoltatás ideje is.
Kértem segítséget a "gurutól" , hogy oldjuk fel a problémákat, de ő tőle is csak a protokollt, hivatalos, pattintós szöveget kaptam. Szeretet ??? na-hiszen....azt nem éreztem...mert nem is volt. Pedig tudott volna segíteni Sivarama, s összehozhatott volna egy találkozott az illetővel, akivel problémám volt, de számára ez kényes dolog volt, mert az illető az most az MKTHK-vezetője és nem akarta őt ilyen "piti" ügybe belerángatni, s így inkább Sivarama azt mondta, hogy "Ő neki nincs beleszólása a dologba" Fuh.. Jaj dehogynem, csak nem akarta ...inkább félrepöckölt, mint egy bogarat.
Ez akkoriban volt, mikor Sivarama Swamit elutasítottam mint gurut egy hosszabb levélben, s vissza akartam volna adni az avatásomat, persze hivatalosan ezt nem fogadták el, mert az bukta lenne a részéről, de lényegben én lélekben régen megtagadtam őt és egyedül Srila Prabhupadanál vettem menedéket végleg. Azóta egyértelműbbé vált, hogy valójában mindenki, aki csatlakozik az ISKCON-hoz az Srila Prabhupada tanítványa, hiszen Ő adja a diksát. Sivarama Swaminak meg csak képviselőnek, közvetítőnek kéne lennie.
Még a reggeli program egyik része is pont erről szól, hogy a Guru az maga Srila Prabhupada és nem más. Évekig nem esett le, hogy valójában mindnyájan egymás istenteavérei vagyunk, közös a Guru és csak egy Guru van, és Srila Prabhupada a szabadítónk, Ő fog minket visszavinni Krisnához. A képesítetlen "guruk" nem tudnak felszabadítani.
nama om vishnu-padaya krishna-preshthaya bhu-tale srimate bhaktivedanta-svamin iti namine
namas te saraswate deve gaura-vani-pracarine nirvishesha-shunyavadi-pashchatya-desha-tarine
Szóval hosszú és kíméletlen volt az út ezeket meglátni, megtapasztalni és a következményeit, amik ezek után jöttek, azt sem volt egyszerű elviselni. Most azért harcolok, hogy segítsek az elrabolt lelkeknek meglátni a valóságot. A Tapasztalataim átadásával próbálok valamit tenni, hogy az MKTHK az legyen, aminek kéne hogy legyen, és ezrét vállalom a megvetést, a rágalmat, a fenyegetéseket, és azt is, hogy velem történik valami baj....
Sajnos rossz kezekben van a közösség és emiatt szenvednek benne sokan. Vannak, akik homokba dugják a fejüket , nem érdekli őket, vagy teljesen elfordultak, de ezzel a fajta nemtörődömséggel nem segítenek magukon, sőt, ezek a személyek is cinkossá válnak a bűnökben. Mindenkit érint a dolog. Az egész ország lelki életét érinti az MKTHK eltorzulása. Kemény kijelentés, de sokkal keményebb az, amit művelnek Krisna nevében és Srila Prabhupáda nevében.
Haré Krisna
namas te narasiḿhāya
prahlādāhlāda-dāyine
hiraṇyakaśipor vakṣaḥ-
śilā-ṭańka-nakhālaye
ito nṛsiḿhaḥ parato nṛsiḿho
yato yato yāmi tato nṛsiḿhaḥ
bahir nṛsiḿho hṛdaye nṛsiḿho
nṛsiḿham ādiḿ śaraṇaḿ prapadye
prahlādāhlāda-dāyine
hiraṇyakaśipor vakṣaḥ-
śilā-ṭańka-nakhālaye
ito nṛsiḿhaḥ parato nṛsiḿho
yato yato yāmi tato nṛsiḿhaḥ
bahir nṛsiḿho hṛdaye nṛsiḿho
nṛsiḿham ādiḿ śaraṇaḿ prapadye
dalita-hiraṇyakaśipu-tanu-bhṛńgam
keśava dhṛta-narahari-rūpa jaya jagadīśa hare