A maratoni időszak alatt a reggeli program, a lelki gyakorlatok rövidebb áhítatból álltak: 16 kör Haré Krisna mahamantra, a kirtant 15 percre, a Bhagavatam előadást pedig10 percre rövidítették. Nem nagyon szerettem én ezeket a rövidített programokat. Eleinte nem zavartak, de aztán rájöttem, hogy végtére a lelki élet az életünk alapja, mint az étel a testnek, és ezt leszabályozták, szankcionálták, egy teljesen felesleges ügy érdekében.
A maratoni gyűjtési akció az új templomért folyt. Akkoriban 250 milliót kellet összeszedni, de ez az érték folyamatosan kúszott felfelé. Nem volt rá keret, de valaki kitalálta, hogy új templomot akarnak. A szentírásainkban az áll, és ezt Srila Prabhupada is mondta tanításaiban, hogy NEM SZABAD túlzott erőfeszítéseket tenni Haré Krisna templom építésére, mert nem ez a lényeg. A mások, hogy túlságosan leköt és csak zavarokat okoz. Templomépítés akkor lenne indokolt, ha van rá annyi pénz. Azt hiszem, még a mai napig is nyögik az adósságaikat.
A hét első felében utcai gyűjtés volt, a másik felében volt az, amit nagyon szerettem: a templomi belső szolgálat. Egy másik bhaktával felváltva csináltuk ezt. Hol én, hol ő volt bent. Azért volt így, mert szegénykének szintén nem ment ez az utcai pénzgyűjtetéses történet és így próbálták segíteni őt, de eléggé elvolt kenődve valami miatt. Ő aztán később lement Krisna-völgybe, gondolom nagyobb levegőváltozásra volt szüksége.
Kint az utcán volt, hogy egyedül, de volt hogy párban gyűjtöttem valakivel. Voltak jó élmények is egy-egy alkalommal, de összességében..... Volt olyan, hogy 2-3 óra után sem állt meg egyetlen egy ember sem. Elképesztő béna voltam. Próbáltam elmondani a vezetőségnek, de őket ez nem érdekelte. A kedvenc helyem a Deák-tér környéke volt, de voltam parkolókban is a téli időszakokban.
Látták rajtam, meg az eredményeimen, hogy nekem ez a gyűjtögetés nem megy, és valami baj van velem, ezért sikeresebb bhakták mellé osztottak be, akik feltudtak volna tüzelni, mert bennem nem volt meg a tűz --mondogatták. Hát teljesen mindegy ki volt velem, én nem lettem Szuper-bhakta. Amúgy tényleg próbálkoztam. Nem igen volt olyan, hogy lődörögtem csak úgy az utcán, kirakatokat nézegetve. Elszántan keményen nyomtam, télben, hóban, a tűző napon, a hőségben, akárhol. Szóval becsülettel végeztem a szolgálatomat.
Az egyik maratoni alkalommal, 2003 körül talán, ellógtam a parkolóból, azért, mert már nem bírtam a hidegbe állni, és a cipőmmel is volt valami baj és nem értették, hogy nekem ez nem pálya. Na ilyen azért volt. Akkor majdnem kiköltöztem, igen. Nem volt sok híja, hogy felhagyjak a szerzetesi élettel, de egyedül az tartott vissza, hogy viszont imádtam a templomi szolgálatomat, meg szerettem ezt a szerzetesi életet.
Új templom
2005-ben költözött a templom a mostani csillaghegyi helyére. Na, az egy katasztrófa volt, mert gyakorlatilag az épület komplexum még nem volt készen. Nagyon nomád körülmények voltak és tudtam akkor, hogy nem is szabadott volna még egy évig átköltözni, de a hűvösvölgyi templomot már elakarták adni. A maraton meg folyt és csak gyűjtöttük a pénzt "ételosztásra", amire nem is ment 1000 forintnál több, az is biztos.
Banki kölcsönöket is felvettek, és az egész egyház mára teljesen belecsavarodott a pénz, a fenntartás és a "létért vívott harcba", amiből ki kéne evickélni és nem pedig belemenni. Az igazi misszióval már nem foglalkoztak. Nem foglalkoztak a gyengébbekkel, az elesettebbekkel. Aki elhullott és nem bírta, az elhullott (hazament). Elfelejtették, hogy mi is ez a Krisna-tudat, hogy mi a CÉL, mi is az ÚR CAITANYA EVANGÉLIUMA. Ma is csak a biznisz van már, a kéregetések, a belépőjegyek, a banki ügyletek, a manipuláció, a spekuláció, aminek gyakorlásával ráadásul a NÉGY SZABÁLYOZÓ ELV ellen vétenek.
Az új templomban volt egy elviselhetetlen főnököm. Hát gyerekek, az az ember, ...anyám Krisna ments meg!!!...Hát annak köze sem volt ahhoz, hogy mit jelent embereket mozgatni, emberekkel bánni. Azt sem tudta, hogyan kell valakit megszólítani normálisan. Volt egy walkie-talkink és azon keresztül hívogatott, hogy most ide gyere, most odamenjél, most csináld ezt, most csináld azt, de mindezt amolyan lekezelő hangnemben tette. Az egyik ilyen alkalommal megelégeltem a dolgot, s kikapcsoltam a kütyüt. Na, abból botrány lett, beszélgetés a nagyobb főnökkel. Fenyegetések is voltak pszichés terrort alkalmazva, (de szerintem nem volt ez tudatos) --később elnézést kértek tőlem. Szegények, Isten bocsásson meg nekik....
Fájdalom...
Az egyik héten elképesztő fájdalmas hasgörcsöm lett (szerintem a szervezetem kibukott a terrortól). Hétfőn kezdődött és csütörtök éjfélig tartott, de végig nagy fájdalmaim voltam, hogy konkrétan nyögtem. A japámat is nyögve csináltam végig. Egész nap fetrengtem, és hánytam a semmit.
A közeli gyógyszertárba EGYEDÜL botorkáltam le, görnyedezve. A gyógyszertár felé, ahol csak lehetett leültem, s így kb 40 perc alatt is tettem meg az egyébként 8 perces utat. Senki nem hozott nekem gyógyszert (görcsoldóért mentem le amúgy), nem jött oda senki, hogy "Na gyere barátom elviszlek a dokihoz, mert ez nem állapot". Az volt a durva tapasztalatom, hogy szinte csak a 1-2 közeli barátom jött be reggelente, hogy mi van velem, de a többi 20-at azokat nem érdekeltem. A kis főnök bejött egyik nap a szobámba fontoskodni, valamit mondott, amire fájdalmas választ adtam. Egyszer bejött a nagyfőnök, aki meg megvolt győződve arról, hogy csak színlelek --nem akarok az utcán gyűjteni neki pénzt.
Elmentem a körzetihez is, megint csak egyedül. Ott vizeletmintát kértek, mert vesegörcsre gyanakodtak, de nem derült ki, hogy mi okozta az erős görcsöket. Kaptam valami koktél injekciót, de nem segített.
Egész nap nyögtem és a szobatársam, aki ott írogatott már megelégelte, hogy szenvedek (szerintem csak zavartam a nyögdécseléseimmel a munkáját) és felhívta a taxis ismerősét, aki végül elvitt orvosokhoz, ahol kaptam egy másik injekciós extra keveréket, ......ÉS AZTÁN
..... csütörtök hajnaltájt, mintha elvágták volna a görcsöket.
Másnap --mivel sok volt a kimaradás, s egész nap csak fetrengtem ugye, elvileg már semmi bajom-- dolgozhattam is. Három napig alig ittam, ...enni?? ...csütörtök reggel megettem a száraz pirítós vajas-kenyeret, amit még kedden kaptam a hasfájásomra. Folyamatosan szédültem, és nagyon gyenge voltam. Nem tudta egy szuszra felmenni a lépcsőn és hasonlók...fúdekeményvolt.
Szombaton Szekérfesztivál volt. Beosztottak szendvicsezni, ott is az összeesés kerülgetett. De én már nem panaszkodtam senkinek, csak tűrtem. Panaszkodással csak rosszabb lett volna az amúgy is megvetett helyzetem. Fú annyira éreztem, hogy engem ott bent nem szerettek. Volt 2-3 bhakta társam, akikkel jó volt, de akiknek kellet volna szeretniük, azoktól nem kaptam meg ezt.
Szörnyen rossz tapasztalat volt, mert kiderült, hogy milyen közösségben élek és terveztem is lelépni, de a Farmra, Krisna-völgy irányába vettem az utamat. Ki a hétköznapi világba nem vágytam, mert nagyon szerettem a missziót.
A Krisna-völgyben töltött két évem volt életem egyik legjobb időszaka, .......és egyben a legkeserűbb is....
4. rész