Az MKTHK-ban mostanság igencsak előtérbe jött a varnasrama-dharma bevezetése. Sivarama Swami írt is erről egy könyvet, egy nem akármilyen könyvet, „dharma-sastrát” (a cikk végén kifejtem, hogy ez a meghatározás miért sértés).
Az egyik előadáson, amit Sivarama Maharaja tartott Krisna-völgyben, számomra világossá vált, hogy egy nagyon merev, az eddiginél is merevebb társadalmi rendszert szeretnének bevezetni a templomok közösségi életébe, ahol aggodalommakkal tekintenek az ügyre –legalábbis ezt láttam a videóban elhangzott kérdésekből.
A hallgatóság egyes tagjai nem igazán értették, hogy miért szükséges létrehozni, s bevezetni egy állami igazgatáshoz hasonló törvényrendeleteket, miért kell most törvénykezni? Miért beszélnek arról, hogy az individuumot el kellene nyomni?
A válasz az volt, hogy mert így könnyebb. Ezzel utalást tettek egy 1977 február 14.-én lezajlott szobabeszélgetésre, amikor is Srila Prabhupáda felvetett pár ötletet a varnásram-dharma bevezetésének miértjére, szükségességéről, lehetséges mikéntjéről. Csak az alapgondolatokat, ötleteket vitatták meg - semmi másról nem esett szó.
Inkább Prabhupáda a fejekben szeretett volna rendet tenni azzal a céllal, hogy hogyan lehetne a legkönnyebben, milyen módszerrel lehetne a legkönnyebben beteljesíteni az emberi születésünk küldetését. A beszélgetésben kiderül, hogy Srila Prabhupáda alternatívákat hozott fel a varnasrama-dharma alapelemeiből.
Nem az egész rendszert akarta átrendezni, mert a varnasram-dharmát teljességében nem lehetséges átemelni a jelenbe, de meg kell próbálni a varnasram-dharma adta bizonyos elemeinek a beépítését a kisebb közösségekbe.
Hogy került szóba a varnasrama-dharma bevezetésének témája a beszélgetéskor, azon az ominózus napon?
Hari-sauri prabhu felvetette, hogy a varmasrama rendszert nem lehet most beépíteni. Még az Úr Caitanja sem tartotta lehetségesnek a dolgot. Erre Prabhupáda mondta, hogy Caitanya Mahaprabhu nem azt mondta, hogy nem lehetséges, hanem, hogy Ihā bāhya, külsődleges dolog, mert Caitanya Mahaprabhu lelki szinten tanított, magasan a társadalmi szokások felett.
Ő részben maga megtagadta a vanásram rendszert, mert az materiális szint, nem lényeges –csak külsődleges dolog. Srila Prabhupáda elmondta, hogy viszont mi társadalomban élünk, civilizált társadalom tagjai vagyunk, s így nem tagadhatjuk meg teljesen a varnasram-dharma egészét.
Valójában még maga az Úr Csaitanya sem tagadta meg teljesen a varnásram-dharma kötelezettségét, mert mégis csak felvette a sannyasát. Ő maga Isten, akkor minek neki ez az asram-rend. A válasz az: mert egy társadalom tagjaként van jelen. Külsődleges módon elfogadta ezt a helyzetet, de Rāmānanda Rāyanak elmondta, hogy a varnasram-dharma materialistáknak van.
A Vaisnava a varnasrama-dharma rendszer felett áll, nem kell betartania az abban foglaltakat, hiszen a varnasramnak a célja Visnu, akit most egyedül a sankirtanával lehet elérni. Aki végzi a sankirtanát az vaisnavává válhat, s nem kell keresztül mennie a varnasrama-dharma szigorú és nehezen betartható tisztítási állomásain.
S aztán itt van Prabhupád mondja: DE mi nem lehetünk Caitanya mahaprabhuk hiszen mégiscsak közösségben élünk az emberi civilázión belül, ezért követni kell a varnasram-dharmát, hiszen itt kezdődik az emberi civilizáció, amit egyébként is be kellene mutatni a világnak, mint alternatíva, hogy „Itt van tessék”, mi ezt adjuk.
Prabhupád három megközelítést említ, hogy miért kell a varnasrama-dharmát bevezetni. Egy, hogy prédikáló jelentősége van, és másik, hogy társadalmi szükségesség. Van aztán egy másik szempont, amiért jó lenne követni és beépíteni a varnasram-dharma néhény elemét, és ezt ki is emelte -és szerintem ez a legfontosabb a beszélgetésben-, hogy elkerülhetővé váljanak a leesések, hogy xy, ha nem alkalmas arra, hogy sannyasi legyen, akkor ne legyen mesterségesen az.
Ez a legfontosabb, amit Prabhupáda megakart értetni a jelenlévőkkel, annak ellenére, hogy furcsákat kérdeztek, és azaz érzésem, hogy mikor vége lett a beszélgetésnek, a kérdezők némelyike még mindig nem értette, hogy most akkor mi van.
A Vaisnavává válás nem olcsó dolog, nem tetszeleghet az átlag bhakta, se senki Caitanyaként v. Haridasként, mert ez már sahajia lenne. Jobb, ha úgy gyakorlod a vaisnavává válás útját, ha mindenki megmarad a helyén. Ha valaki sudra természetű, mesterségesen ne legyen azért brahmana, mert az “hű de magas szint”. Maradjon sudra és úgy váljon Vaisnavává és akkor elkerüli azt, hogy nem a helyén Vaisnava, majd ezt követően leesik.
Ez nem jó a mozgalomnak sem és a bhaktának sem, mert nevetség tárgyává válik mindkettő. Sajnos az ISKCON már nevetség tárgyává vált.
Lásd idén Gunagrahi dasa „Goswami” így, hogy komoly rákkal küzd, bevallotta, hogy bizony sanyasiként és avató guruként bűnöket követett el. Bevallása szerint szexuális elfojtásokból eredendő problémák tudatába lett sanyasi és guru. Tehát neki pl. jobb lett volna, ha feleséget keres magának és időnként bejár templomba programozni, szolgálni és kész. Ezek nagyon ártalmasak: úgy sanyasinak lenni, hogy belül küzdesz és csalsz, becsapsz másokat is… Nem csoda ha megbetegszik az ember. Rákos lesz, meg egyebek.
Prabhupád ezt akarta megértetni, hogy meg kell oldani a leesések problémáját, hogy a bahkta ne mesterséges helyzetben gyakorolja a bhakti-yogát, ne stresszben, ne feszültségben a természetének ellen téve, és ezért is lenne jó bevezetni a varnasrama-dharma rendszerét, mert ott van erre szabály.
Szabály van, hogy 50 éves korában az ember elvonulhat vánaparasta rendbe és később akár sannyasát is elfogadhat, de hogy 30 évesen sannyasa ruhában tetszelegni képesítetlenül az nem jó, s a bahkta nem is lehet így boldog. Prabhupáda szerint a varnasrama-dharma segédeszköz a lelki fejlődésben és megkönnyíti a munkát és a bhakta így boldog lehet. A leesések azért kerül sor, mert a bahkta nem boldog a helyzetében.
A sahajia dolgot nem szabad kultiválni. Nem kaphatod meg olcsón a különféle asrama szinteket. Végig kell járni és talán az életed utolsó szakaszában lehetsz Haridasa és csak a lelki élettel foglalkozol és 0-24 énekelhetsz. Viszont addig, amíg fiatal az ember, nem nyomhatja el a természetét. Abból botrányok születnek és születtek is.
Valójában, ha valaki nem üti meg a brahmana szintet, nem cselekedhet brahmanaként, az nem azt jelenti, hogy Ő sudraként alacson helyzetben van. Ő ugyan olyan vaisnava. Ő ugyan olyan jó, mint egy brahmana. A saját szintjén ő is brahmana, sőt, aki követi a Krisna-tudatot az vaisnava. Aztán a végén kifejti Prabhupáda hogy az ISKCON-nak fel kell mutatnia egy alternatív lehetőséget a világ számára. Az ISCKON maga nem egy politikai szervezet, de meg kell tanítani az emberiséget, hogy hogyan lehet boldogok és hogyan élhetnek békében.
Ezzel zárul a beszélgetés a varnasrama-dharmáról. Tehát a jövőben a cél az, hogy az egész világon be kell vezetni a varnasram-dharmát és kicsiben el kell kezdeni, hogy lássák az alternatívát, amikor és miután már minden elpusztul.
Prabhupáda beszélgetésben utalt arra, hogy a társadalmat úgy kell rendszerezni, hogy a tagjai ne érezzék stresszben magukat. A varnásram-dharmának nem egy elnyomó rendszernek, hanem egy olyan társadalmi építménynek kell lennie, amiben mindenki elégedett és boldog.
Srila Prabhupáda figyelmeztet (SB 1.2.13.):
„Amikor szem elől tévesztjük az élet célját, mert túlságosan ragaszkodunk az érzék kielégítéshez, akkor az önző emeberek a varnasrama intézményét arra használják, hogy a természetessel ellentétben ők uralkodjanak a gyengébb csoportok fölött. A Kali-yugában ez a természetellenes uralom máris megfigyelhető, de a józan emberek jól tudják, hogy a rendek és a kasztok szerinti felosztása a zavartalan társadalmi érintkezést és a nemesebb gondolkodási rendszerű önmegvalósítást szolgálja, s nem mást.”
„Az önző emberek a varnasrama intézményét arra használják, hogy a természetessel ellentétben ők uralkodjanak a gyengébb csoportok fölött.” Na erre nem jó a varnásrama-dharma. Ha bárkik mégis uralmi rendszert akarnának, s arról beszélnek, hogy szankciók, törvények, rendelet kellenek, hogy az intézmény előbbre való, mint az individuum, amikor ilyeneket hallunk, akkor a józan ember tudhatja, hogy a cél szem elől lett tévesztve, hogy Kali bepróbálkozik a közösségbe.
Az Individuumot üldözik az MKTHK-ban, mert az egyéni érdekek --a vezetők szerint-- károsan hatnak a cél elérhetőségére. Én mondtam pár éve, hogy miért nem robotokkal próbálkozik Sivaram Swami. Összeáll egy robotfejlesztői céggel és dolgos robotokat építenek, akik nem nyavalyognak, max töltést igényelnek.
A vezetőkben már nincs szeretet, s így nem tudják, hogyan kell hatni a szívre, és inkább szankciókat hoznak.
A varnásram intézményében a varnák nem alá-fölé rendeződnek, hanem egymás mellé. Mindenki egy szinten van és ugyanazért dolgozik: az Abszolút Igazság elégedettségéért.
Érthető Sivarama Maharaja koncepciója, hogy bizony a közösségben a nőkkel való bánásmódon, a nőkhöz való viszonyulást valahogyan szabályozni kell, mert ez már így nem mehet tovább. Tehát az indok meg van, igaz, ez kevés ahhoz, hogy komplett könyvet is írjanak a nőkkel való kapcsolatot szabályozó varnasrama-darharma elveíről. Tehát itt többről van szó.
Az egyik mataji, aki meglátta, hogy a közösség most aztán egy hatalmas mamutfenyőbe vágta a fejszéjét, kérdezte, hogy miért nem csak egyszerűen a lelkiéltre koncentrálunk, ahogyan eddig is tettük. Maharaja válasza az volt, hogy „Jó, de már annyi éve koncentrálunk a lelki életre és mi változott…” ezt hatalmas nevetgélés követte. Tehát mivel nem fejlődünk a lelki életben, nem énekelünk sértés nélkül, gyakorolni kell ezt a „varnasrama-rendszert”.
Viszont Prabhupádától tudhatjuk, hogy a maga a varnasrama nem a lelki élet, s nem helyettesíti a lelki gyakorlatokat, hiszen a HaréKrisna éneklés az megy tovább, a folyamat maga az éneklés. A varnasrama rendszer egy eszköz és semmi más.
Ha azért kell bevezetni az új varnasrama-rendszert, mert nincs lelki fejlődés, akkor mindent ki kéne dobni, amit eddig csináltunk, át kéne írni mindent. Hari-sauri prabhu is pont erre gondolt, amikor félreértette Prabhupáda szándékát.
Akkor mit kínál a varnásrama szigorú rendszere, ahol szankcionálnak és az individuumot, az egyéni igényeket szándékosan elnyomják ? Hogy lesz a lelki fejlődésünk gyorsabb és jobb?
A mataji megjegyzéséhez fűzött másik mondandója Maharajának az volt, hogy a társulással kapcsolatos standardek csökkentek és hogy ezt Prabhupáda is látta és mondta, hogy szükség van a varnasram-dharma rendszerére.
Erről Srila Prabhupáda is beszélt, hogy a válásnak ne legyen tere, hiszen nevetség tárgya lesz a mozgalom. Ha itt is válnak, mint kint, akkor mi mit mondjunk kifelé? Hogyan prédikáljunk így? A Varnasram-dharma maga nem fog segíteni megoldani a problémát. Az csak a keretét adja meg. A fejekben kell rendet tenni. A regula nem megoldás.
Azt mondják, hogy erősebb irányító rendszert kell bevezetni, amit a varnasrama-dharma ír elő. A videóban hallattam elhangzani a „szankcionálni” szót. Tehát a törvények be nem tartása, szankciót von maga után. Ó, de lelkesítő. Ez igazán segíti a lelki életünket. Inkább hatékonyabban kellett volna japázni, olvasni, programokra járni, csakhogy elkerüljük ezt a fegyelmező, diktatórikus rendszert?
Az alapító acarya szeretné, hogy a varnasrama-dhrama rendszere bevezetésre kerüljön a közösségbe. Nem az egész, de bizonyos elemei, de csak is a fenti indokokat szem előtt tartva.
Az alapító a brahmanák, a ksatriák, a vaisyák és a sudrák szerinti felosztást azért támogatta, hogy jól szervezhető legyen a közösség élete. A brahmana prédikál, murtit imád, előadásokat tart, tanít stb.; a ksatria elfoglaltságú személy irányít, szervez, képviseli a Mozgalmat, harcol; a vaisya kint dolgozik a kertben, feji a tehenet és hasonlók; a sudra segít ahol kell, templomot takarít, cipel, hoz-visz.
Ezek a személyek mind egy szinten Vaisnavák, de mindenki másképpen dolgozik Visnu elégedettségére. Ha nem így szervezik a templomi és a közösségi életet, akkor abból szervezetlenségből zavarok lesznek.
A Varnasrama rendszer tudományosan van felosztva a személyek tulajdonságai alapján -ki mihez ért. Ezek csak és kizárólag elfoglaltságot jelentenek. Tehát ha valaki sudra munkát végez az nem sudra. Ő nem sudra, hanem Vaisnava. Csak éppen most ilyen szerepben szolgálja a Legfelsőbb Urat. A ksatria osztálybeli személy szervezi a közösséget, de nem ksatria, csak úgy csinál mint ksatria, mert első sorban Ő vaisnava.
Az osztályok közötti átjárás nem tilos. Ha szükséges, akkor a ksatria osztályból a bhakta, átmehet a sudra osztályú munkarészhez és felmoshatja a templomot, ha szervezés út látja jónak. Ugyanez fordítva is igaz.
Krisna mikor gyermek, vaisyaként élt, gondozta a teheneket, aztán mikor felnőtt ksatria lett és harcolt. Prabhupáda véleménye is az, hogy a hívőnek ugyan így lehet cselekednie. Krisna és a Vaisnava transzcendentális szinten állnak és így nem szükséges már betartani a varnasrama rendszer minden részletét. Mindketten felül melegedtek a materialista társadalmi rend fölé. Krisna és a vaisnava is csak szerepeket játszik, így ha valaki ksatria munkát végez, tudnia kell, hogy nem ksatria, hanem ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgája. Ha valaki azt hiszi, hogy ő ksatria - mondjuk - akkor az a személy mayában van.
A Varnasram-dharma bevezetése címen egy ártalmas rendszert akarnak ráerőltetni közösségetekre. Ez az új rendszer leírja majd, hogy mikor mit és hogyan csinálj és ha nem úgy történik a dolog, akkor szankcionálnak. Ez egy veszélyes játék.
A magyarországi Krisna-hívők nagy része azt hiszi, úgy látja, hogy ezek a fejlemények,-varnasram-dharma stb. - előrelépést jelentenek, de ez káprázat és szemfényvesztés.
Azért mert valami új jön be, az nem jelenti azt is egyben, hogy ez fejlődés. A bahktákat láttam mennyire unatkoznak a farmon, nem jön íz abból, ami már van és ezért kell valami új. Ezeknek az új gondolatoknak, bejelentéseknek semmi más célja nincs csak pusztán a manipuláció és önszórakoztatás. A másik célja az, hogy a rendszer összeomlóban van és már csak egy merev törvények tudnák azt összetartani, de ennek nem lesz jó vége.
Minél erősebben szorítják a szappant, annál inkább kifelé csúszik a markukból.
Veszélyes filozófia az, ami kimondja: az intézmény az első, a közösség tagjának szempontja másodlagos, feláldozható. Erre a tiszta ember felugrik, nem marad állva. Az egész varnasrama-dharma kódex e fenti szellemben íródott. Még egyszer tehát a célja: megszorítani, uralkodni, ellenőrizni, elemezni, bírságolni.
Prabhupáda tanítása szerint a varnasram rendszer igazából nem fontos, sőt ártalmas lehet a bhakta lelki életére, ha azt gondolja, hogy Ő ksatria, v. vaisya, mert ezek mind anyagi megjelölések. Ezt hívják asat-dharmának.
Nem szabadna magukat a bhakták besorolniuk magukat sehová. Mindenkinek egyedül egy helyzettel, egy dologgal kell azonosítania magát, mégpedig azzal, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgája. Mindenki az Úr Krisna örök szolgája és ezt a helyzetet kell elérni, tudatosítani. Erre tanít minket az Úr Caitanya Mahaprabhu.
Az MKTHK megfullad a törvénykezésben és a bürokráciában. A közösség tagjainak ez ellen tenniük kell valamit!
Ha lenne szeretet a vezetőség szívében a közösség felé, akkor azzal bámulatos eredményeket érhetnének el, szankciók nélkül is.
"Az embereket úgy lehet megmenteni és boldoggá tenni, ha szeretjük őket."
Kosztolányi Dezső
Idézetek a Kódexből:
"...Azok a bhakták, akik mások életét irányítják – vagyis a brahmanák – arra kényszerülnek, hogy egyszerre legyenek a rend őrei és a bírák. "
“....Jelenleg egy bíróság felállításán dolgozunk, amit később egy független, a szabályok betartását biztosító testület követ majd. Lesznek olyan emberek, akik nem férnek be a varnásrama rendszerébe …”piszkosak, nem becsületesek, lopnak, hitetlenek, …”
“Ez a könyv tehát jelenleg nem több mint irányelvek gyűjteménye, jótanácsok, melyeket a tiszta odaadásra törekvők önként elfogadnak, követendő példának tekintik …ez a kódex lesz a törvénykönyv.
Most pusztán csak irányelvek, vagy törvények? na, mindegy...
Egy fontos dolog: Sivaram Swami azt mondja, hogy ez a könyv "dharma-sasztra", na de ha megnézzük Srila Prabhupad "Az Odaadás Nektárja" c. könyvének nyolcadik fejezetében felsorolja az elkerülendő sérétéseket és az egyik pont arról szól, hogy sértésnek számít az is, ha valaki új sasztrat vezet be...
Ezek a részek pont olyan dolgok, amik miatt most Prabhupáda forog a samadhijában.
"A GBC-nek nincs más funkciója és célja, mint kivitelezni Ő Isteni Kegyelme által oly kedvesen adott instrukciókat, valamint megőrizni, és az egész világon elterjeszteni tanításait változatlan formában.” (A GBC meghatározása (definíciója), 1.számú Határozat, 1975.-ös GBC gyűlés)
„A mozgalom irányítási és vezetési rendszere folytatódjon úgy, ahogy van, nincs szükség semmi változtatásra.” (Srila Prabhupada végrendelete, 1977. június 4.)
„A sztenderdeket megadtam nektek, és most az a feladatotok, hogy fenntartsátok és ezek szerint járjatok el minden alkalommal, minden időben kivétel nélkül. Ne találjatok ki semmi újat, ne hozzatok létre semmi b mást, és ne alkossatok semmi eltérőt ezektől, mert az mindent lerombolna.”(Srila Prabhupada levele Bali Mardannak és Pusta Krisnanak, 1972/09/18)
„Ezennel felruháztam a GBC-t, hogy tartsa szinten a Krisna tudatos mozgalmunk sztenderdjeit, ezért legyetek nagyon éberek. Már megadtam minden utasítást a könyveimben.” (Srila Prabhupada levele Satsvarupanak, 1970/09/13)