Sivarama Swami isteni megnyilatkoztatása olvasható egy hívek által megosztott poszt alatt, olyan üzenettel, ami messze áll a krisna-tudat által hirdetett és képviselt filozófiától, magatartástól.
A krisna-tudat lényege az isten iránti feltétel nélküli szeretet, odaadás, azaz a bhakti, hogy adok, de cserébe nem kérek semmit. Ez a tétel egy alapelem a Krisna-tudatosságnak, ami alapján él a bhakta, erről szólnak a könyvek, erről a bhaktiról, a teljes önátadásról szólnak a Goswamik könyvei, erről beszélt Prabhupáda az ISKCON alapítója, és most jön egy elviekben bhakta valaki, aki azt mondja, hogy adjál és cserébe többet kapsz vissza, mint amennyit adtál.
Ezt az >adok azért, hogy még többet kapjak vissza, vagyis annak reményében adok, hogy többet kapjak<, ez nagyon nagyon nagyon messze mesze van attól, amit jelent egy bhakta életszemélete, életfilozófiája, mert ez nem bhakti, hanem ez egy karmi gondolkodás. Ez kérem szépen a krisnás könyvekben is leírt karma-mīmāṁsā filozófia, amelynek a lényege, hogy igazából a Gondviselő ellát mindennel, csak dolgozzunk, áldozzunk a félisteneknek és cserébe jön a profit. Amiről a Swami beszél az nem egy bhakta filozófiája, hanem egy karmié, akit nem is érdekel az odaadása, hiszen a cél az eredmény, hogy többet kapjak, mint amennyit adtam, és azért adok, hogy több legyen, s ilyenkor egy karmit, vagy karma-kāṇḍa útján járó személyt, vagy a karma-mīmāṁsā filozófiát vallót, már nem is érdekli Isten se, hiszen ez esetben, ha van is Isten, akkor ő csak egy üzlettárs, akit köt a törvény, hogy én adok, de nekem automatikusan több jön vissza. Ez a bhakta számára veszélyes filozófia, mert elfelejti az Isteni kegy áldását, és a bahkti lényegét.
Tehát itt a Swami a gyümölcsöző cselekedetekért való törekvés filozófiájáról beszélt, amit a hívek nem vesznek észre, mert alapvetően tudatlanok, tanulatlanok, és így vakok. Persze azt tovább lehetne boncolgatni, hogy a Swaminak a magyarorszégi krisna-tudatú mozgalom spirituális fejének miért áll érdekében ilyeneket mondani, mert ha azt vesszük, hogy az MKTHK-nak miféle pénzügyi projekten dolgozik, amibe a közösség tagjait is bevonják komoly pénzek befizetésével, akár hitelek felvételével is, és ahol a fő projekt most az, hogy adj, akkor nem csoda, ha ilyen mondatokat hallunk a szószékről.
Ezt az >adok azért, hogy még többet kapjak vissza, vagyis annak reményében adok, hogy többet kapjak<, ez nagyon nagyon nagyon messze mesze van attól, amit jelent egy bhakta életszemélete, életfilozófiája, mert ez nem bhakti, hanem ez egy karmi gondolkodás. Ez kérem szépen a krisnás könyvekben is leírt karma-mīmāṁsā filozófia, amelynek a lényege, hogy igazából a Gondviselő ellát mindennel, csak dolgozzunk, áldozzunk a félisteneknek és cserébe jön a profit. Amiről a Swami beszél az nem egy bhakta filozófiája, hanem egy karmié, akit nem is érdekel az odaadása, hiszen a cél az eredmény, hogy többet kapjak, mint amennyit adtam, és azért adok, hogy több legyen, s ilyenkor egy karmit, vagy karma-kāṇḍa útján járó személyt, vagy a karma-mīmāṁsā filozófiát vallót, már nem is érdekli Isten se, hiszen ez esetben, ha van is Isten, akkor ő csak egy üzlettárs, akit köt a törvény, hogy én adok, de nekem automatikusan több jön vissza. Ez a bhakta számára veszélyes filozófia, mert elfelejti az Isteni kegy áldását, és a bahkti lényegét.
Tehát itt a Swami a gyümölcsöző cselekedetekért való törekvés filozófiájáról beszélt, amit a hívek nem vesznek észre, mert alapvetően tudatlanok, tanulatlanok, és így vakok. Persze azt tovább lehetne boncolgatni, hogy a Swaminak a magyarorszégi krisna-tudatú mozgalom spirituális fejének miért áll érdekében ilyeneket mondani, mert ha azt vesszük, hogy az MKTHK-nak miféle pénzügyi projekten dolgozik, amibe a közösség tagjait is bevonják komoly pénzek befizetésével, akár hitelek felvételével is, és ahol a fő projekt most az, hogy adj, akkor nem csoda, ha ilyen mondatokat hallunk a szószékről.