A Krisnás könyvekben benne van, hogy az MKTHK rossz úton jár. A saját maguk által terjesztett könyveikkel meglehet cáfolni azt, amit csinálnak.
Srila Prabhupada az ISKCON alapítója egy előadásán és több helyen a könyveiben egy történeten keresztül, amelyet eredetileg ősi Puránák írnak le, bemutatja azt, hogy az Úr Krisna imádatához nem szükséges sok pénz, csili-vili, nagy-nagy felajánlások, eszközök stb., mert elmében is lehet szolgálni az Urat. Hallgasd meg e rövid történetet...
Az eset főszereplője azért kezdett bele az elmében való imádathoz, mert nem volt pénze. Ha nincs pénz, akkor nincs. Az Úr Krisna szolgálatának nincsenek akadályozó tényezői. A történet arra tanít, hogy a körülmények, a vagyon hiánya nem lehet akadálya annak, hogy az Úr Krisnát elégedetté teheted, mert Krisnát csak az odaadó szeretet/szerelem vonza.
Az MKTHK magyarországi egyház mégis milliókat költ csak az ilyen templomi imádatra. Csak olvasd el az egyház Nitya-seva projektjét, amely keretében 109 millió forintot szednének be évente a befektetéseik után. További komoly banki, és üzleti erőfeszítéseket tesz az egyház az oltári imádat címén, s persze lehet nem is arra költik, de ez más tészta...mindegy, a közösségnek ezt mondják, hogy arra kell, de a közösségnek lehetne annyi esze, hogy észrevegye, hogy az ilyen fajta költekezésre abszolút nincs szükség. Ezt a Puránák ősi írások is megtanítják.
Az Odaadás Nektárja című könyvben Prabhupáda mondja, hogy nem szabad sok pénz, erőfeszítést tenni templomok építésére, fenntartására...utána lehet nézni. Erről van egy külön kiemelés a könyvben. Benne van a könyvekben, hogy ez a Nitya-seva program valójában atyāhāraḥ kategóriába tartozik. Utána lehet nézni mi az az atyāhāraḥ. Nem csak túl sok evést jelent, hanem felesleges dolgok felhalmozását is jelenti, de ez nincs rendesen kibontva ez, v. átgondolva. A híven nem gondolkodnak, nem olvasnak, nem tanulnak, és így az egyház vezetők, guruk becsapják őket.
Sok hívő nem használja az eszét. rettenetesen buták... koldulni azt tudnak.
Indiában elmegy a gazdag imádat, mert ott van is erre pénz a templomoknak, de itt a Balkánon, ennek nincs kultúrája.
Nem azt mondom, hogy nem kell murtit imádni, de visszább lehetne fogni, ugyanis Krisnát nem érdekli ez, ha nincs rá keret, és nehéz rá gyűjteni. Eleve ott az utasítás, hogy a templom imádata nem veheti el az erőforrásokat. Itt meg pont ezt csinálják.
Tedd fel a kérdést, hogy Istennek/Krisnának van erre szüksége, ami képen látható?
Van egy vers Rúpa Goszvámi, Upadésámrita című művében, amely így szól:
atyāhāraḥ prayāsaś caprajalpo niyamāgrahaḥjana-saṅgaś ca laulyaṁ caṣaḍbhir bhaktir vinaśyati
Itt az első szó: ati-āhāraḥ, ami túlzást vagy túl sok dolog gyűjtését jelenti. Srila Prabhupáda a könyvben így fordítja: többet eszik, mint amennyire szükséges, vagy több pénzt gyűjt, mint amire szükség van. Na és az MKTHK nem ezt csinálja? Mindenki tudja, hogy állandóan halmoz. Évente kap az államtól az egyház támogatásokat, sok százmilliókat, de nem tudják elkölteni, pedig el kell nekik, ha jövőre is szeretnének kapni. Valahogyan megoldják ezt is. Prabhupáda 1966 március 28.-i előadásán elmondja, hogy a családosoknak fel kell néha halmozni tartalékot, viszont mi, --mármint a krisnás közösség-- lemondott rendben vagyunk és mi nem tartalékolhatunk. A fölösleges gyűjtögetés azonban akadály odaadó szolgálatában és Isten kegyének elnyerésében. A garasoskodás és a túl sok pénz egyaránt túlzott gyűjtögetésnek számít. A lemondott aszkéta egyáltalán nem gyűjtöget, s ha nem elégedett a mindennapi alamizsnával, bűnös a mohóságban. Azt mondja: Nem kell felhalmozni semmilyen pénzt. A banki egyenlegek feltöltése nem engedélyezettek, mert az ellenkezője nem egyeztethető össze a Krisna-tudat filozófiájával, de az MKTHK fő projektje meg pont erről szól.
prayāsaḥ - Túl sok nehézséget, erőfeszítést vállalni, nehezen megszerezhető dolgokért. Az anyagi célok utáni túlzott törekvés. ez valamennyire kapcsolódik az előzőhöz, de itt a lényeg, hogy az Egyháznak nem kéne projekteket indítania, amire nincs pénz. Kijelölnek valamit, de nincs rá pénz, de nekik az kell, és elkezdnek ügyeskedni, tervezni, agyalni azon, hogy hogyan lehetne azt elérni. Még többet és még. Ezek ha elégedetlenségből fakadnak, az nagyon nem jó. Amikor attól félnek, hogy a jövőben hogyan lesz a fenntartás, akkor az nagyon nem Krisna-tudatos dolog.
Szóval érdemes a könyveket nyitott szemmel olvasni és értelmezni
Srila Prabhupada az ISKCON alapítója egy előadásán és több helyen a könyveiben egy történeten keresztül, amelyet eredetileg ősi Puránák írnak le, bemutatja azt, hogy az Úr Krisna imádatához nem szükséges sok pénz, csili-vili, nagy-nagy felajánlások, eszközök stb., mert elmében is lehet szolgálni az Urat. Hallgasd meg e rövid történetet...
Az eset főszereplője azért kezdett bele az elmében való imádathoz, mert nem volt pénze. Ha nincs pénz, akkor nincs. Az Úr Krisna szolgálatának nincsenek akadályozó tényezői. A történet arra tanít, hogy a körülmények, a vagyon hiánya nem lehet akadálya annak, hogy az Úr Krisnát elégedetté teheted, mert Krisnát csak az odaadó szeretet/szerelem vonza.
Az MKTHK magyarországi egyház mégis milliókat költ csak az ilyen templomi imádatra. Csak olvasd el az egyház Nitya-seva projektjét, amely keretében 109 millió forintot szednének be évente a befektetéseik után. További komoly banki, és üzleti erőfeszítéseket tesz az egyház az oltári imádat címén, s persze lehet nem is arra költik, de ez más tészta...mindegy, a közösségnek ezt mondják, hogy arra kell, de a közösségnek lehetne annyi esze, hogy észrevegye, hogy az ilyen fajta költekezésre abszolút nincs szükség. Ezt a Puránák ősi írások is megtanítják.
Az Odaadás Nektárja című könyvben Prabhupáda mondja, hogy nem szabad sok pénz, erőfeszítést tenni templomok építésére, fenntartására...utána lehet nézni. Erről van egy külön kiemelés a könyvben. Benne van a könyvekben, hogy ez a Nitya-seva program valójában atyāhāraḥ kategóriába tartozik. Utána lehet nézni mi az az atyāhāraḥ. Nem csak túl sok evést jelent, hanem felesleges dolgok felhalmozását is jelenti, de ez nincs rendesen kibontva ez, v. átgondolva. A híven nem gondolkodnak, nem olvasnak, nem tanulnak, és így az egyház vezetők, guruk becsapják őket.
Sok hívő nem használja az eszét. rettenetesen buták... koldulni azt tudnak.
Indiában elmegy a gazdag imádat, mert ott van is erre pénz a templomoknak, de itt a Balkánon, ennek nincs kultúrája.
Nem azt mondom, hogy nem kell murtit imádni, de visszább lehetne fogni, ugyanis Krisnát nem érdekli ez, ha nincs rá keret, és nehéz rá gyűjteni. Eleve ott az utasítás, hogy a templom imádata nem veheti el az erőforrásokat. Itt meg pont ezt csinálják.
Tedd fel a kérdést, hogy Istennek/Krisnának van erre szüksége, ami képen látható?
atyāhāraḥ prayāsaś caprajalpo niyamāgrahaḥjana-saṅgaś ca laulyaṁ caṣaḍbhir bhaktir vinaśyati
A vers hat dolgot sorol fel, ami eltérít a helyes útról. menjünk ezen sorba és lássátok meg, hogy maga az egyház, aki ezeket a tanításokat vallja, terjeszti, tanítja, pont szembe megy a helyes formával.
Érdemes elolvasni az Odaadás nektárja című könyv idevonatkozó részét... nagyon érdekes dolgok vannak benne. A betűket nem nézegetni kell, hanem olvasni és értelmezni, és befogadni....
Az egész az elégedettségről szól, hogy ami van az van és kész az elég Yadṛcchā-lābha-santuṣṭaḥ.. Amit Krisna küld azt köszönöm és kész. Megteszem a kellő erőfeszítést, de nem esek túlzásba, s erről szól a következő pont..-.
prayāsaḥ - Túl sok nehézséget, erőfeszítést vállalni, nehezen megszerezhető dolgokért. Az anyagi célok utáni túlzott törekvés. ez valamennyire kapcsolódik az előzőhöz, de itt a lényeg, hogy az Egyháznak nem kéne projekteket indítania, amire nincs pénz. Kijelölnek valamit, de nincs rá pénz, de nekik az kell, és elkezdnek ügyeskedni, tervezni, agyalni azon, hogy hogyan lehetne azt elérni. Még többet és még. Ezek ha elégedetlenségből fakadnak, az nagyon nem jó. Amikor attól félnek, hogy a jövőben hogyan lesz a fenntartás, akkor az nagyon nem Krisna-tudatos dolog.
Szóval érdemes a könyveket nyitott szemmel olvasni és értelmezni