Néhány évvel ezelőtt írtam a közösségről, egy másik blogban, az aranykor.freeblog.hu volt az, csak az sajnos elveszett, mert a freeblog kompletten megszűnt létezni és vele ment minden. Kár, pedig eléggé jól összeszedtem a témákat, még egyszer most azt nem tenném, inkább a lényegre török.
Szóval, az az igazság, s ezt be kellene látni, hogy az intézményesített vaisnava hitrendszerek, közösségek megölik a spiritualitást, ugyanis az intézményt --asztrológus szemmel mutatnám be a dolgot--a Szaturnusz képviseli, a maga merev, strukturált, pozicionált energiáival együtt, ahová spirituális dolgok nem férnek be. A Szaturnusz ellensége pedig a Jupiter, aki a bölcsességért, spiritualitásért, magasrendű tudásért felel az isteni energiákat képviselve.
A Szaturnusz és a Jupiter nem férnek össze. Ellentétes energiáik vannak. A Szaturnusz a 10.ház képviselője, ahol a karrier, a munka, a státuszt áll. A Jupiter a 12-. és 9.-ház képviselője, ami a spirituális területekért felel. E két bolygó teljesen ellentétesek. Így tehát, ha azt mondom egyház, intézmény, akkor az Szaturnusz, és a spiritualitásnak nincs helye.
Az ősi kultúrákban, védikus rendszerben is, de magasabb rendű civilizációkban nincs meg ez a Szaturnusziság az isteni életben, a spirituális életben. Nem volt olyan, hogy egyház. A régi bölcsek sohasem építettek ki egyházakat, vallási intézményeket. Sri Caitanya Mahaprabhu nem tette, se a Goswamik, se az őket megelőző Vaisnava szentek. Mégis a modern guruk úgy látták, jónak, hogy intézményt építenek fel, szerveznek, rendeznek, építenek, pozíciókat adnak, s ami a legrosszabb vezetőket, hierarchiát építenek ki, elnököket és igazgatóak tesznek meg, állítanak be, ültetnek a székekbe, pénzügyi rendszert építenek stb. Ezek mind anti-spirituális tényezők, amit Szaturnusz irányít, aki a külsőlegességekben kiváló, de belső értékre, spirituális elemekre nem jó.
Ha a Jupiter, aki a spirituálist képviseli, belép a szaturnuszi jegybe, a két szarvú Bakba, akkor azt úgy hívják, hogy a Jupiter esésben van, vagyis a Jupiter elveszti az erejét.
Akinél ilyen állás van (Jupiter a Bakban) az a szülött sokkal több figyelmet fordít a külsőségekre, a külső értékekre. A spiritualitás ilyenkor nem fontos. Sőt, a szülött inkább elanyagiasodik, materialista felfogásban élhet. Fontosabb neki a státusz, a rend, a pozíció. Az ilyen személy a gazdasági és társadalmi hierarchiában hisz, a bürokráciában, a törvényben, a fegyelemben. A vallásos ember a hitét a státusza tárgyába, a szociális képességeibe, a nyilvánosság erejébe veti. Olyan szinten elmélyedhet a személy a hierarchikus rendszerbe, hogy a dharma teljesen elvész. A Jupiter bölcsessége, hite lecsökken a Bakban, s ha vallásos is az ember, a vallásos érzületét nem képes teljesíteni, és végül marad a puszta külső jegyek megtartása, hogy legalább a látszat megmaradjon.
Ilyen Bak-Jupiter állást láttam két ISKCON guru képletében is. Az egyik Sivarama Swamié. Ez azért engem elgondolkodtat egy kicsit, de megválaszolja pár dolgot, amit mindig is sejtettem.
Így legalább érthető, hogy a magyarországi krisna egyház miért ilyen, amilyen, ugyanis itt a Szaturnusz/Bakság minden jegyét megfigyelhetjük azon.
Szóval, ahhoz, hogy spirituális legyen a közösség, meg kell tagadnia a Szaturnusz befolyását. A Krisna-tudatú hívőknek, a közösség tagjainak le kell rázni magukról a túlzott szatunuszi rendszer-tudatot, a felesleges hierarchiára épülő társadalmi szervezkedést, az igazgatózás, az elnöközést, a guruskodást, a személykultuszt, a bürokráciát, a gazdasági ügyeleteket, s csak azokat kell megtartani, ami feltételemül szükséges az élethez.
Az Upadesamrita című műben Rúpa Gósvémi felsorol 6 dolgot, ami kedvezőtlen a Krisna-tudatban. Korábban volt erről szó, de most itt a másik szó:
Niyamāgraha. Azt jelenti, hogy el kell fogadni bizonyos szabályokat, de valójában nem szabad követni a szabályokat. Na, ezt jó megmondtam, mi? De valójában ez van, hogy például a templomba járás az, ha csak a szabályért teszed, mert kell, akkor az helytelen, és semmi értelme, semmi eredménye nem lesz. Nincs értelme annak sem, ha csak úgy folyik az oltári imádat, de nincs belső változás, vagy követed a 16 kör 4 szabályt, de nincs változás. A szabályokat be kell tartani, de nem szabad a szabály csak követni. Az, hogy milyen szabályokat követünk, az függ a körülményektől is, a személytől, lelki helyzettől, de nem szabad ragaszkodni hozzájuk, ha nem megy, hiszen mindenki más szinten van. A lényeg az eredmény, hogy spirituálisan fejlődsz-e. Ez a lényeg, ez a cél.
Szóval, az az igazság, s ezt be kellene látni, hogy az intézményesített vaisnava hitrendszerek, közösségek megölik a spiritualitást, ugyanis az intézményt --asztrológus szemmel mutatnám be a dolgot--a Szaturnusz képviseli, a maga merev, strukturált, pozicionált energiáival együtt, ahová spirituális dolgok nem férnek be. A Szaturnusz ellensége pedig a Jupiter, aki a bölcsességért, spiritualitásért, magasrendű tudásért felel az isteni energiákat képviselve.
A Szaturnusz és a Jupiter nem férnek össze. Ellentétes energiáik vannak. A Szaturnusz a 10.ház képviselője, ahol a karrier, a munka, a státuszt áll. A Jupiter a 12-. és 9.-ház képviselője, ami a spirituális területekért felel. E két bolygó teljesen ellentétesek. Így tehát, ha azt mondom egyház, intézmény, akkor az Szaturnusz, és a spiritualitásnak nincs helye.
Az ősi kultúrákban, védikus rendszerben is, de magasabb rendű civilizációkban nincs meg ez a Szaturnusziság az isteni életben, a spirituális életben. Nem volt olyan, hogy egyház. A régi bölcsek sohasem építettek ki egyházakat, vallási intézményeket. Sri Caitanya Mahaprabhu nem tette, se a Goswamik, se az őket megelőző Vaisnava szentek. Mégis a modern guruk úgy látták, jónak, hogy intézményt építenek fel, szerveznek, rendeznek, építenek, pozíciókat adnak, s ami a legrosszabb vezetőket, hierarchiát építenek ki, elnököket és igazgatóak tesznek meg, állítanak be, ültetnek a székekbe, pénzügyi rendszert építenek stb. Ezek mind anti-spirituális tényezők, amit Szaturnusz irányít, aki a külsőlegességekben kiváló, de belső értékre, spirituális elemekre nem jó.
Ha a Jupiter, aki a spirituálist képviseli, belép a szaturnuszi jegybe, a két szarvú Bakba, akkor azt úgy hívják, hogy a Jupiter esésben van, vagyis a Jupiter elveszti az erejét.
Akinél ilyen állás van (Jupiter a Bakban) az a szülött sokkal több figyelmet fordít a külsőségekre, a külső értékekre. A spiritualitás ilyenkor nem fontos. Sőt, a szülött inkább elanyagiasodik, materialista felfogásban élhet. Fontosabb neki a státusz, a rend, a pozíció. Az ilyen személy a gazdasági és társadalmi hierarchiában hisz, a bürokráciában, a törvényben, a fegyelemben. A vallásos ember a hitét a státusza tárgyába, a szociális képességeibe, a nyilvánosság erejébe veti. Olyan szinten elmélyedhet a személy a hierarchikus rendszerbe, hogy a dharma teljesen elvész. A Jupiter bölcsessége, hite lecsökken a Bakban, s ha vallásos is az ember, a vallásos érzületét nem képes teljesíteni, és végül marad a puszta külső jegyek megtartása, hogy legalább a látszat megmaradjon.
Ilyen Bak-Jupiter állást láttam két ISKCON guru képletében is. Az egyik Sivarama Swamié. Ez azért engem elgondolkodtat egy kicsit, de megválaszolja pár dolgot, amit mindig is sejtettem.
Így legalább érthető, hogy a magyarországi krisna egyház miért ilyen, amilyen, ugyanis itt a Szaturnusz/Bakság minden jegyét megfigyelhetjük azon.
Szóval, ahhoz, hogy spirituális legyen a közösség, meg kell tagadnia a Szaturnusz befolyását. A Krisna-tudatú hívőknek, a közösség tagjainak le kell rázni magukról a túlzott szatunuszi rendszer-tudatot, a felesleges hierarchiára épülő társadalmi szervezkedést, az igazgatózás, az elnöközést, a guruskodást, a személykultuszt, a bürokráciát, a gazdasági ügyeleteket, s csak azokat kell megtartani, ami feltételemül szükséges az élethez.
 |
| Srí Csaitanya Mahaprabhu a társai körében |
Az Upadesamrita című műben Rúpa Gósvémi felsorol 6 dolgot, ami kedvezőtlen a Krisna-tudatban. Korábban volt erről szó, de most itt a másik szó:
Niyamāgraha. Azt jelenti, hogy el kell fogadni bizonyos szabályokat, de valójában nem szabad követni a szabályokat. Na, ezt jó megmondtam, mi? De valójában ez van, hogy például a templomba járás az, ha csak a szabályért teszed, mert kell, akkor az helytelen, és semmi értelme, semmi eredménye nem lesz. Nincs értelme annak sem, ha csak úgy folyik az oltári imádat, de nincs belső változás, vagy követed a 16 kör 4 szabályt, de nincs változás. A szabályokat be kell tartani, de nem szabad a szabály csak követni. Az, hogy milyen szabályokat követünk, az függ a körülményektől is, a személytől, lelki helyzettől, de nem szabad ragaszkodni hozzájuk, ha nem megy, hiszen mindenki más szinten van. A lényeg az eredmény, hogy spirituálisan fejlődsz-e. Ez a lényeg, ez a cél.
A közösségnek meg kell tanulni úgy lenni, úgy gyakorolni a Krisna-tudatot, hogy mindenki egyenlő szinten legyen. Ne legyenek pozíciók. Legyenek a pozíciók az asramák lelki rendjei. Legyen sannyasik, akik valóban lemondottan élnek, és nem BMW-vel furikáztatják magukat mindenhová, meg mindig habzsi-dőzsi, meg üvegpalota, meg hasonlók, meg "én vagyok az Isten, majd én visszaviszlek hozzá" hangulat, hanem tanítsák az embereket, akit érdekel a Krisna-tudat. Ezeket min el kellene felejteni, és követni kell Caitanya Mahaprabhu példáját, aki soha nem akart magának kényelmet, jólétet, egyházat, vezetést, pozíciót, bürokráciát, követőket. Erre senkit nem is utasított, hogy ezt tegye.
Sokkal boldogabb lenne mindenki, de ez a totalitárius diktatúra, ami a Krisna-völgyben van, meg úgy mindenütt, na annak semmi értelme nincs. Jó buli, jó pénzeket lehet szakítani egyház címen, de így ezekkel a feltételekkel az MKTHK nem spirituális egység. Csak a látszat van, a jól működő szervezés, de üres, és amit az Úr Caitanya missziója jelent , az teljesen hatástalanná válik.
Arról tanítanak, beszélnek, hogy az Úr Caitanya eljött hozzánk a földre bemutatni a Bhagavad-gíta gyakorlatát, megmutatta, hogyan kell élni Krisnában, s erre mit csinálnak ma a modern guruk:, egyházakat, intézményeket építenek, komoly gazdasági rendszerekkel. Hát ilyet hol láttak az Úr Caitanya Mahaparbhutól? A fő tanítása az volt Neki, hogy maradj otthon és énekeld Isten nevét, amelyiket szeretnéd, és ennyi. Na most, erre a tanításra hogyan épült egyházi intézmény???
Szóval, úgy vélem, itt valamit nagyon félreértettek egyesek. Gondok vannak a követéssel. Mégpedig nagyon súlyosak. De meglehet oldani, ha lazítunk a dolgokon. Újra át kell gondolni mindent. Vissza kell menni a gyökerekhez, s minden szabályt helyi keretek között kell gyakorolni, kialakítani, ...egyénekre lebontva... külön-külön. Át kell tanulmányozni a neten elérhető Goswamik könyveit és az ott található elveket lokálisan kellene kezelni.
Srila Prabhupáda elkezdte a munkát 1966-ban Indián kívül, de nem lett túl sikeres: Őt megölték, a tanítványok elrabolták a szervezetet, átalakították, és most maroknyian lehetnek, akik valóban tisztán élik a lelki életüket, hamis guruk, mesterektől távol. A helyzet nem túl rózsás, de egyeseknek elég a látszat. Indiában ez a vallás otthon van és működik valamennyire, de Indián kívül nem teheted meg azt, amit ott.
Caitanya Mahaparbhu sokat nem kért, csak szeretettre tanított. Ha nincs szeretet, akkor a templomnak, intézmények, japának, oltárnak, pujának, meditálásnak, mantrának semmi értelme nincsen.
A Krisna-tudat közösséget valódi közösségéggé kell formálni: legyen templom, közösségi ház, vagy templomok, közösségi házak, aminek a fenntartását a közösség biztosítja. És szükség van pár emberre, akik a templomban szolgálnak, akik önfenntartóan élnek, esetleg alamizsnát koldulhatnak a gazdagoktól...attól függ, hogy tanya, vagy városi közösségről beszélünk. És ennyi. Nincs projekt, nincs álomvadászat, nincsen iroda, nincsenek pályázatok, nincsenek nem tudom milyen tagsági pénzbeszedő lópikula. Minden önkéntes alapon van. A cél, hogy szeretetet adj mindenki felé, hogy taníts másokat, akit érdekel a tudat. És nem kellenek a PR tevékenységek, mint ételosztás, ha az nem szívből van. Nagyon fontos a közösség tagjaiban felébreszteni az ŐSZINTE Krisna iránti belső ODAADÁST, ami csak laza, megszorítások nélküli SZERETETTEL teli közösségben lehetséges kialakítani.
Az őszintétlenség, a képmutatás, a hamisság, a csalás, a szükségtelenség mind árt a Krisna-tudatosságnak, s ezek sajnos egy intézményben, egy túlszervezett közösségben meg-meg jelennek, elkerülhetetlenül.
A Krisna-tudat közösséget valódi közösségéggé kell formálni: legyen templom, közösségi ház, vagy templomok, közösségi házak, aminek a fenntartását a közösség biztosítja. És szükség van pár emberre, akik a templomban szolgálnak, akik önfenntartóan élnek, esetleg alamizsnát koldulhatnak a gazdagoktól...attól függ, hogy tanya, vagy városi közösségről beszélünk. És ennyi. Nincs projekt, nincs álomvadászat, nincsen iroda, nincsenek pályázatok, nincsenek nem tudom milyen tagsági pénzbeszedő lópikula. Minden önkéntes alapon van. A cél, hogy szeretetet adj mindenki felé, hogy taníts másokat, akit érdekel a tudat. És nem kellenek a PR tevékenységek, mint ételosztás, ha az nem szívből van. Nagyon fontos a közösség tagjaiban felébreszteni az ŐSZINTE Krisna iránti belső ODAADÁST, ami csak laza, megszorítások nélküli SZERETETTEL teli közösségben lehetséges kialakítani.
Az őszintétlenség, a képmutatás, a hamisság, a csalás, a szükségtelenség mind árt a Krisna-tudatosságnak, s ezek sajnos egy intézményben, egy túlszervezett közösségben meg-meg jelennek, elkerülhetetlenül.