Sivaram Maharaja: "Ez volt az első személyes találkozásom Ő Isteni Kegyelmével, pedig már két éve avatott bhakta voltam"

• Tulajdonképpen Sivaram Swami is ritvik avatásban részesült 1973 szeptemberében -mégis ellenzi ezt az avatás módot. 
• Az ISKCON-ban egyesek keményen harcolnak a ritvik avatási rendszer ellen, üldözik következőiket, keményen szankcionálják azokat, akik bármilyen módon a ritvikekhez kapcsolódnak, holott maga a ritvik avatási rendszert már egészen a kezdetektől gyakorolta Srila Prabhupáda és végül meghagyta annak folytatását.

Akik "felháborító" módon sokat idézgetnek Srila Prabhupádától, azok gonosz ritvik gyanúsakká válnak. Szóval, nem egyszerű az élete egy Prabhupádanugának, aki szereti a leckéit, könyveit, amiket otthon hallgat, ill. olvas magányában és titkon Prabhupáda tanítványának vallja magát. De csitt! Ha ezt --ne adj Isten-- elmondja a templomban, rögtön elbeszélgetnek vele és írnak egy határozatot, hogy xy nem látogathatja ezt és azt a földrészt. Főleg mostanában, amikor kiéleződött ez a ritvik ügy.

Ritvik szó pejoratív értelmet kapott (egy gyűlöletes szóvá változtatták) , pedig az csak egyszerűen "papot" jelent. A ritvik az, aki elvégzi az avatási, áldozati ceremóniát az acarya nevében, aki nincs jelen. Ennyi.

A ritvikről tévesen azt gondolják, hogy az valamilyen filozófiai irányzat. Még engem is ritviknek bélyegeznek, holott én nem vagyok pap, nem avatok Srila Prabhupáda nevében. Én magam egyszerien Prabhupda követője vagyok. Viszont, ha úgy fogalmaznának, hogy "Juj, ezek a gaz Prabhupádanugák, v. Prabhupáda szolgái, megint zaklatják a közösség tagjait" az nem venné ki jól magát, hiszen azért, mert valakit szereti Prabhupádát, amiatt még nem lehet megrugdosni.

A legnagyobb zavart -egyes közösségekben-  a Prabhupadanugák azzal keltik, hogy kijelentik: Srila Prabhupáda az, aki avat a ritvik acaryán keresztül, Ő adja így a diksát, a transzcendentális tudást, a nevet, a mantrát és ehhez nem kell fizikailag jelen lennie.

Alább látható azon levelek gyűjteménye, amelyekben Srila Prabhupáda táv-avatást ad. Számos esetben utasította az általa kinevezett képviselőjét, hogy az Ő nevében adjon avatást pl. Peter Letainek (Sivaramnak), japázzon az imaláncon, elvégezze a tűzáldozatot, s második avatáskor pedig meghagyta, hogy a tanítványa a jobb fülén keresztül hallgassa meg a kazettára felvett mantrákat. Srila Prabhupáda adta a lelki nevet.

1977 július 9.-étől pedig meghagyta néhány ritviknek (acarya képviselőnek), hogy folytassák ezt az avatási rendszert, "maradj ritvik", működjenek a nevében, de már Srila Prabhupáda nélkül. Nagyon egyszerű és tiszta volt a szándéka, aztán eltűnt szemünk elől és mindent felrúgtak. Pedig Srila Prabhupáda nem monda, hogy ha elmegy, kezdjetek el másként csinálni, ahogy eddig volt, ahogyan gondoljátok...

Sivaram Swami is üldözi a Srila Prabhupáda által bevezetett és a kezdetektől gyakorolt ritvik avatási rendszert, pedig Ő maga is ilyen táv-avatásban részesült. Nem is találkozott Gurujával, mégis tanítványa lehetett. Nem ismerték egymást, nem beszélgettek előtte, Prabhupáda mégis felavatta.

„Prabhupadát közel öt éven keresztül csak képekről ismertem és csak képeken láttam […] De élőben még soha nem láttam Prabhupadát […] Azután értettem meg, hogy a lelki tanítómester nem különbözik a képétől. […] Srila Prabhupada egy áttetszö közeg volt. A személyes jelenléte nélkül továbbította a teljes és tökéletes tudást. A könyveiben található információt, tökéletesnek fogadtam el, és mégsem ismertem fel a szerzőjét mint az örök lelki kalauzomat. (…) Ez volt az első személyes találkozásom ő Isteni Kegyelmével, pedig már két éve avatott bhakta voltam.” (SRS, Találkozás Srila Prabhupadával)

Mégis, valahogyan azt vallja, hogy Srila Prabhupádának fizikai testében ott és jelen kell lenni a tanítvány mellett, hogy felavathassa, de az alábbi esetek nem ezt bizonyítják. Pont az ellenkezőjét tanúsítják. Srila Prabhupáda hús, vér testi jelenléte nem fontos. Sosem volt az és most sem az. Srila Prabhupád így nem gondolta azt, hogy azért, mert Ő mint guru elmegy, ne mehetne tovább a rendszer, hiszen sok-sok avatás addig is úgy zajlott le, hogy nem találkozott egyszer sem a tanítványával, csak a felhatalmazott és az acaryát képviselő ritvikkel beszéltek.

A Gurunak, Srila Prabhupádnak nem kell a fizikális kapcsolat, konkrétan. Ott vannak a könyvek, azokon keresztül beszélt a tanítványhoz és már akkor avatva van, az által, hiszen a diksát, a tudást már megkapta. A ceremónia csak formalitás, kifejezve a tanítvány elszántságát.

Srila Prabhupáda meghagyta ezt a ritvik rendszert, hogy továbbra is folytassák a bhakták a GBC irányításával ezt a már korábban is gyakorolt avatási metódust. Semmi másról nem volt szó -- csak folyatni, ahogy 1977 előtt volt. Csak és kizárólag erre adott felhatalmazást a vezetőknek. Csak is erre van dokumentált bizonyíték.

Az élő guru szükségességének tana hamis és ellent mond Srila Prabhupáda tanításának.

Nyisd fel a szemed!

Itt vannak a ritvik avatási levelek: