Az elmúlt két év során sokat olvastam Srila Prabhupada könyveit, többet mint korábban, s szinte csak és kizárólag tőle hallgattam előadásokat, de egy idő után azt vettem észre, hogy már kezdtek unalmassá válni: mindig ugyanaz a mondandó, ugyanúgy, egy kicsit más mondatkörnyezetben, másik oldalról, de lényegében mind az 1600 előadás ugyan arról szól. Filozófiai szempontból rendkívül magas szintű előadásokról beszélhetünk, az kétségtelen, és mindezt egy lenyűgöző előadásmódban, de mint mondottam, ez egy darabig elmegy....
Kezdem hiányolni valamit, és kutattam magamban, hogy mit és akkor rájöttem, hogy hiányoltam a mélyebb gondolatokat, a mély lelki útmutatásokat, az életútvezetés, az élettapasztalatokon alapuló bölcs üzeneteket, mély lelki és elgondolkodtató gondolatmeneteket, az életünket meghatározó és segítő útvezetést, életvezetést. Mindezek egyszerűen hiányoztak, s csak és kizárólag filozófiai eszmefuttatásokról halhatunk Srila Prabhupadától, s mindez felszínesebb módban, mint a könyveiben.
Ez az, ami meglepett engem, hogy az előadásokban sokkal felszínesebb, alapvető Krisna-tudattal kapcsolatos dolgokat vitat meg és nem mélyed el bennük, a témák mélyebb háttért nem világítja meg, tehát nekem később úgy láttam, hogy valami hiányzik.
Miért ez a felszínesség a leckék, előadások esetében 1966-1977 között? Azért, mert ezek mozgalmi beszédek, egy mozgalomnak az alap tantételei, aminek az elősegítéséhez, sikeréhez, terjesztéséhez szükséges bizony sulykolni a mozgalom főbb tanításainak pontjait, s kész, s többre nincs is szükség. Ha Prabhupada sokrétűbb lett volna, minden leckéje más-más üzenetű, más szintű lett volna, akkor a mozgalom vesztett volna a propaganda erejéből, hisz ettől volt ereje a HK mozgalomnak, hogy csak pár pont volt nyomva -tökéletesen fel volt építve a módszer.
A HK-mozgalom elsősorban egy mozgalom, egy szervezet, egy világszervezet, egy nagy nagy intézmény, amelynek a létét elő kellett segíteni az Alapítónak, és ezt csak ily módon a sulykolással tudta elérni, viszont az intézmény érdekének elsődleges figyelembevétele miatt háttérbe szorult a valódi lelkiség, a cél.
A Cél persze megvolt jelölve "Vissza haza, vissza Istenhez", de ez is inkább magának az intézménynek, az ISKCON egyházának a jelszava, ami szintén arra hivatott, hogy az egyházintézmények adjon egy nagyon erős távlati célt, ami majd a tagokat együvé teszi, mert ez is fontos: kell az összetartó, hosszútávú cél, ahogyan minden vállalkozásban, cégeknél ez így van.
Szóval, jómagam úgy vélem, hogy a tantételekből, tanításokból, előadásokból hiányzik az emberi vonal, az emberi lelkület, amit én lelkiségnek nevezek. Ezeket érdemes átgondolni.
Engem az elmúlt évben roppant mód kezdett zavarni, hogy Srila Prabhupada csak azon esetben volt vicces és nevetett a közönség, amikor keményen szidta a materialistákat, amikor gazemberezett pl. A "gazember" szó indiai szempontból egy roppant kemény szófordulat, és sokan ki is buktak, ami miatt Srila Prabhupadot sok kritika is érte, de szerinte szükséges a prédikáláshoz, hogy felrázza a tömeget, de szerintem a csúnya beszéd nem megoldás.
Engem is befolyásolt ez a szemléletmód, én is átvettem a tanítást, a módot, mert Prabhupada kérte is, hogy nyugodtan, a prédikátor nyugodtan szidhatja az ostobákat, akik nem hódolnak be Krisnának. Teljes félreértése ez a Krisna-tudatnak....
Nekem is idő kellet míg rájöjjek, hogy Srila Prabhupada vezette harcias, agresszív prédikálási mód nem helyénvaló. Szerintem Srila Prabhupada ezt a prédikálást, "Megmondom az igazat, ti gazemberek" dolgot, szerintem a muzulmánoktól vette át, vagy onnan, hogy elvégre egy erőszakos egyház iskolában tanult, ahol óhatatlanul felvetette az egyházakra jellemző "egyedüli igaz út", "tűzzel, vassal" eljárást. A HK-mozgalom keresztény egyházak szellemiségét viszi tovább, s nem különb pl. a Jehova tanúitól --pont úgy beszélnek azok is.
Szeretettel sokkal többre megy az ember. Az ISKCON üzenetében, módszerében alig van szeretet. S miért? Mert nem szeretetből indult, de ezt az előző cikkemben már kifejtettem. Láthatjuk az ISKCON-ban és annak előtörténetében rengeteg agresszió volt, sok volt a vita, veszekedés, az egymásnak ártás, az irigykedés, stb mind-mind jelen volt, és az ISKCON ebből nőtte ki magát, ez volt az a közeg, amiből szépen kihajtott és elterjedt a világban. Az úgynevezett HK-mozgalom egy olyan növény, amely keserűségből, dühből, kiábrándultságból született, és ez tény, ez történelem.
Elsősorban nem a szeretet vezérelte a HK-mozgalom fejlődését. Nem. A HK-mozgalom azért indult, mert az Alapító megakarta mutatni, hogy mit és hogyan kéne csinálni, s bizonyítani akart magának, mások felé, az isten-testvéreiknek, gurujának, hogy nem hagyja cserben. Srila Prabhupada nagyon egyedül volt, teljesen magára maradt a Gaudia Math-on kívül és szerette volna, ha mindenki Krisna-hívő lenne, tiszta bhakta az egész világon, és a cél elérése érdekében igen magas elvárások elé állította a spirituális útkeresőket, s nem biztos, hogy erre általánosságban képes mindenki, sőt, Srila Prabhupada mondja, hogy sok-sok millió ember közül alig van egy olyan, aki valóban úgy élne, ahogyan a minta vaisnavák élnek, de ha ez a felállás, akkor mi értelme van magas lécek beállításnak.
Szóval a HK-mozgalom könyveihez visszaérve, nekem már túl szárazak lettek, nagyon kiokosítanak az tény, s ez egy darabig az elmegy, de egy időn túl már sulykolásnak hat és ugyan azokat a köröket futjuk mindig.
Nehogy azt higgye valaki, hogy én valaki ellen beszélnek. nem! Én csak rávilágítok dolgokra, a kutatásom eredményeit tárom fel, mutatom be, hát hasonló cipőben jár valaki és segíthessek neki elrugaszkodni, mert a HK-mozgalom és dogmái csak egy szint, és ezen mindenképpen keresztül kell menni, nem rossz dolog, ha itt kezdődik a transzcendentális útkeresés, de nem szabad megállni, mert van tovább, és a valóság az ennél sokkal örömtelibb.
A Bhagavatam magyarázatok esetében azt várná az ember, hogy mindegy egyes vershez más-más szintű összefüggéseket tárgyal a magyarázó, de sajnos nem ez történik, hanem azt láthatjuk, hogy pl. a 1.3.23. vershez tartalmilag mondandóban ugyan olyan színvonalat ad, mint a 6.13.12. vershez fűzött magyarázat. Több alkalommal ugyan azokkal a megállapításokkal találkozhatunk újra és újra, csak más apropóból, egy idő után már azt gondoltam, hogy "Haladjunk, haladjunk kérem".
A másik, ami roppantmód zavart, hogy a pl. a Bhagavatam nyelvezete túl robotszerű, az angol nyelv nem szép nyelv, rendkívüli primitív nyelv, és ezért is lehet az, hogy olyan, mintha a kormány közlönyt olvasnám, vagy valamelyik Lexikont, amelyekben információk és meghatározások olvashatóak, de nincsenek benne érzelmek, szépen megfogalmazott, irodalmi értékű forma, csak a száraz közlendővel találkoztam.
Imádtam olvasni a Bhagavatamot, extázis a szentírás, de én már elvárom az igényesebb formát. Úgy vélem ezzel nem vagyok egyedül, mert tudom, hogy a hívők sem olvassák és ez az egész közösségre igaz. Tudva levő, hogy Srila Prabhupada könyvei elévülőben vannak közösségi szinteken.
Ezt sem bántásnak szánom. Tisztelem Srila Prabhupadot, aki elképesztően nagy tudású személy volt, de úgy érzem hiányosak a tanításai, nagyon merevek, agresszívak és a léleknek nem ez kell.
Több hívőt ismerek, akik egyáltalán nem, vagy talán a 3 .-énekig jutott, de miért van ez? És szeretnek olvasni, nem az a baj velük, hanem az, hogy a Bhagavatam szövege nem köti le őket, mert nem egy irodalmi, nem egy olvasmányos, jól összeszedett életbölcseletekkel teli könyv, hanem egy filozófiai könyv, amit a hétköznapi ember nem tud alkalmazni az életére, mert nincsenek benne életigazságok, bölcs útmutatások, életvezetési tanácsok, amiket elmélyedve lehet olvasni, s nincsenek bennük gondoskodó szavak, amik esetleg az olvasóhoz szólnának direktbe. Az átlag sokaságot egyáltalán nem érdekli ez a forma és ezért sem olvassák a Bhagavatamot. A nagy világ meg abszolút nem képes befogadni a sorokat, mert roppant szárazak.
További kérdések? Miért nem tisztít a Hare Krisna mantra a hívek körében? Miért nem indul be az anarta-nivritti? Miért nem működik a HK-mozgalom? Miért nem változik a szív a hívők esetében? A válasz csak az lehet, hogy valami nem stimmel a paramparával, hiba csúszott a rendszerbe. Az egyik hiba az lehet, hogy a HK-mozgalom célként tűzte ki azt, hogy háborút indítson az ostoba démonok ellen, kergetni a materialistákat, a hitetleneket, a más vallásúakat és stb. A HK-mozgalom nem spirituális mozgalom, hanem egy fiataloknak, hippiknek szánt gazdasági vallási szervezet, ahol merev előírásokkal irányítanak.
És ami durva most, hogy kimondom....a HK-mozgalomban soha nem éreztem spirituális fejlődést....lelki élményeim voltak, de azok akkor is lettek volna, ha éppen túra-sétáztam volna a budai hegyekben mondjuk.
Érdemes lenne a továbbiakban átbeszélni a HK-mozgalom tanait. Konkrétabban megnézni egy-egy tantételt, ami furák voltak nekem.
Krisna-könyv
Idén olvastam el negyedjére és folyamatosan szólt bennem egy hang, hogy "nem tetszik, nem tetszik, nem tetszik", de nem értettem, hogy ez mi, és elnyomtam magamban, és aztán gondolkodtam, elemeztem, hogy mi a bajom a könyvvel. Aztán rájöttem, hogy a könyv tartalmilag persze rendben volt, de viszont előadásmódja, a kedvtelések elmesélése nem tudott lenyűgözni sosem. Olyan, mintha egy filmleírását olvasnám a Wikipédiáról (talán olvastál olyat): csak és kizárólag a tények vannak leírva, események, mozzanatok, de nincs bennük érzelem....
Érzelem mentes volt a könyv....Nem jött a könyvekből a bhakti....ez durva kijelentés, de mit csináljak, ez az igazság. A Krisna-könyv, Krisna kedvteléseiről szóló könyv nem igazán tudott elrabolni, elszippantani, mert valami nem stimmelt vele, és egyik ez, hogy nincsenek benne lelkileg átható érzelmek.....durva kijelentés, de sajnos erre jöttem rá, ez volt az, ami mindig is zavart.
Egy alkalommal beszéltem a templom folyosóján egy hívő társammal, aki kifejtette nekem, hogy Ő jobban szereti olvasni a Ramajanát, mint a Krisna-könyvet. De miért? Mi van a Ramajanaban, ami a Krisna-könyvben nincs meg? S tudod mi az? Az érzelmek + az irodalmi forma. Tudom, hogy a hívek ezért nem olvassák, mert nem tetszik nekik, és inkább olvasnak mást.
Nehéz téma, és minden bizonnyal sokak felháborodnak ezen, de ezt a dolgot már másokkal is megitattam, és beláttam, hogy kár harcolni a kétségek ellen, mert fájdalmas a dolog, de komoly aggályok vannak itt, amikről szót kell ejteni. És ezek az aggályok az elmúlt években, sőt már igazából 20 éve nyomnak, ez az igazság.
Őszintévé kell válnod! Légy önmagad! Szabadulj ki a rabságból! Szabadulj fel a szektákból! A Vallásokból! Az intézményes szervezetekből szabadulj ki! Vesd le a láncokat ...és gondolkodj. Halhass a szívedre. Halld meg a belső hangot, ami belül kiált és cselekedj aszerint!
Tudom, hogy belül minden szekta dag szenved, mert nem önmaga. Fanatikus zombi ne legyél!
Éld az életed... a sajátodat.... és ne a másik életét éld..
Olvasd el az előzőeket is...
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Srila Prabhupadának, aki megmutatta a Védák tanainak igazságait, és elmagyarázta azokat egy szinten és köszönettel, s hálával tartozom neki, hogy megismertem által az Urat, akit kerestem, de keresésem folytatom tovább....Nem szabad megállni. Ezt csak azok értik meg, akik erre megértek, s a cikk is ezért íródott.
Nem szeretném, ha véleményem miatt bárki rosszul érezze magát! Mindenki maradjon nyugodt.
Az agresszív fellépés, a düh nem Istentől van.
Aki inkvizítornak képzeli magát azt mélyen szánom.