Az utóbbi hetekben sokat nyomoztam, tanultam vallás témákban, elgondolásokban, véleményeken és ahogy kutatgatok egyre több és több kérdés merül fel bennem. Ahogy tanulmányozom a vallás ügyét egyre inkább válok intézmény ellenessé, s ahogyan gyermekként láttam, hogy a vallások, egyházak meghülyítik, a hamis tanaikkal tönkreteszik az emberek életét ( ez elég korán megfogalmazódott bennem), most is kezd visszatérni ez a vélemény, hogy igen, a vallásokat, egyházakat, azok intézményeit, szervezett rendszerét le kell rombolni azáltal, hogy az emberek kiállnak alóla és haza viszik gyakorolni a lelki életüket.
Valóban, a vallás intézménye veszélyt jelent az emberi társadalomra nézve, ugyanis amint megjelenik egy intézmény máris ott van a korruptságnak valamilyen foka --egy szervezett közegbe könnyebben megragadnak a sötétség elemei, az álnokság, a csalás, a képmutatás, a hazugság, a kihasználás, az álszentség, a ferdítés, a kompromisszum a kormányokkal, presztízs, manipuláció, megvezetés, kapzsiság és sorolhatnám még mennyi kár keletkezhet ebből.
Nem azt mondom, hogy nem kellenek templomok és szent helyek, de legyünk óvatosak és tartsuk szem előtt, hogy miért is járunk a templomba, közösségbe. A templom arra való, hogy Istenről halljunk és dicsőítsük őt, mert lehet otthon nem tehetjük meg nyugodt körülmények között, de elmegyünk a közösségbe, hogy ott együtt legyünk az olyanokkal, akik ugyanúgy vélekednek a világról, Istenről stb. Ez lenne az ideális eset.
A templomba nem azért kell menni, hogy mutassuk mekkora hívők vagyunk, hogy eladjuk magunkat valaminek, ami nem vagyunk, hogy édelegjünk a közösség előtt, s nem azért kell menni, hogy befizessem a pénzt a papnak, akik így megveheti magának a legújabb Iphont. Egyedül magadért mész oda a saját lelki fejlődésed érdekében, azért mert te akarsz menni, s amikor előírják, hogy márpedig ezért és azért be KELL jönnöd, hogy megfelelj, és ennyit és annyit KELL adni és csinálni, mert ez fúde vallásos tett, akkor már régen rossz irányba mész.
Nem a KELL-eken van a hangsúly, s nem azért vannak a szabályok, mert KELL, hanem mert jót tesznek a léleknek. Nincsenek is Kellek....persze a magyarázók egyes utasítást KELL-re fordítják erőszakosan, mint valami törvényt. Az egy minta alapján történő elvárás az az ördögtől való, mert minden lélek egyéni szinten van és nem várhatsz el ugyanazt az egyiktől, mint a másiktól. Az egyházak, vallás, intézmények által kijelölt elvárások nagy nagy pusztítást visznek véghez a lélek szívében, amelynek eredményeképpen megkeseredhet a szív és végül eltávolodhat Istentől is. Csak akkor nem, ha a lélek akarja, de a léleknek szükséges választania, hogy és mennyit visz el. Meg kell adni a léleknek a lehetőséget, hogy a javaslatok közül mit és hogyan vesz magához. Ha többet vesz fel, mint amit elbír, akkor megfog alatta reccsenni. Láttam már megkeseredett híveket, és mondhatni 99%-ban az ISKCON ilyen híveket termel ki: robotokat, zavart egyéneket, akik boldogabbak lehetnének ha végre kiszakadnának az intézmény csapdájából.
Az ISKCON 1977-ben kudarcot vallott. Ideális elképzelés volt, de ha csak az eddigi történelmi beszámolókat olvassuk, látható, hogy bizony itt katasztrófába zuhant az egész projekt, és ezt az alapító is jól látta, hogy ez lesz a vége. Srila Prabhupada nagy szomorúságában hagyta itt ezt a bolygót, mert látta ő is és más indiai mesterek is, hogy ezek a hippik totálisan alkalmatlanok a Visnu hit evangéliumának képviseletére -ez a vélemény Indiában megmaradt. A 80'-as évekre szinte semmi nem maradt meg abból a virágoskertből, amit Srila Prabhupada épített, de semmi, és ezt a mai Swamik is tudják. Hatalmas pusztulás ment végbe, lelkek megnyomorítása lett a vége, ezert és ezer hívő bhakta élete került mélypontra, közösségek haltak ki, és végül egy szellem járta kert lett az Iskocon.
Az intézményesített vallások ott rontják el, hogy elvárnak dolgokat a kiszemelt áldozatoktól ...hát főleg pénzt...elvárják tőled, hogy támogasd a céljaikat, az egyház tagok életkörülményét, életvitelét emeld, --nem a tiedét. Te mint tag, mint külön független lény, nekik nem jelentesz túl sokat. Ezt nagyon nem veszik észre a szerencsétlenek lelkek, akiket beszippantott a megmételyezett közösségi hangulat. Ahol ez nem így van az nagyon kevés és gyakorlatilag nem is ez a megszokott. A megszokott az, hogy igenis, az egyház, az intézmény önmagáért van, nem az egyénért. Ha mást mondanak, 99%-os esély van arra, hogy hazudnak.
Itt a magyar Iskconban nyíltan beszélnek arról, hogy az egyén nem érdekes, és a közösség egészének a célja előrébb való, de kérem szépen vegyük már észre, hogy ez egy hatalmas csapda!!! Ezt úgy hívják, hogy lélekgyűjtés, lélekrablás. Amint arról beszélnek, hogy az egyén, az individuum nem érdekes, akkor az ember máris robottá, lezüllött, agybamosott kóbor lélekké válik. Tényleg ezt választottuk, amikor csatlakoztunk?
Nagy veszélyben vannak azok, akik eladták a lelküket egy szervezetnek, intézménynek, ami szabadulást, fényt és örök életet ígért. Idealista világban ez lehetséges, de könyörgöm, ez nem az a világ. Itt ebben a sötét korban veszély leselkedik az emberre, amint belép egy szervezettbe, éppen ezért legyünk észnél, főleg ha nyíltan beszélnek arról, hogy az egyén másodlagos szempont feláldozható, v. fel kell áldozni.
Az Úr Caitanya Mahaprabhu és társai soha nem építettek ki egyházat, szervezetet.
Én nem voltam magamnál, elkábítottak, pedig 13 évesen több eszem volt vallás ügyekben, de mégis beleugrottam a fekete levesbe: átadtam a lelkem egy szervezetnek, aki játszott velem. Örülök neki végső soron, hogy ezt láthattam, nyilván meg volt az oka, és megérdemeltem, de legalább tudok mesélni a tapasztalataimról és megvédeni, ill. segíteni azoknak, akiken még lehet.
Az intézményesített vallást a korábbi Ácsáryák is kritizálták, írtak a hátrányairól, de nem tudták megakadályozni a kényszerítő hatást, hogy maguk is építők legyenek. Sri Caitanya Mahaprabhu sohasem indított egyházat, Jézus Krisztus sem indított egyháza, nem építettek templomokat, nem szerveztek közösségeket, nem építettek ki semmiféle intézményes rendszert és soha senkinek sem adtak arra utasítást, hogy ezt tegyék. Ez egy nagyon lényeges és elgondolkodtató pont, hogy vajon Ők miért nem tettek így...
Az Úr Caitanya Mahaprabhu evangéliuma az Isten-szeretetéről szól, hogy csak énekeld a Szent Nevet, bármelyiket az Úr Visnu nevei közül, szeresd Krisnát, olvasd a Puránákat, a Gítát és beszélj másoknak Krisnáról.
A Bhaktivédanta magyarázatok
Észrevehető az a Bhaktivédanta magyarázatokban, s nekem nagyon is szemet szúrtak azok a részek, amelyek a mayavad filozófia, azaz a személytelen Isten szemléletről szólnak, amelyekben gyakorlatilag durva kritikák fogalmazódnak meg, --persze nekem nem ezzel van a gondom, hiszen jogos a dolog, de a mennyiségük az eléggé feltűnően sokkoló. Érthető a szegényes személytelen isten felfogás hiányosságai, de zavarba ejtő ez az egész, hogy itt van ez az egyház ISKCON néven, ami könyvek armadával ugrik a Mayavadik nyakának.
Az egész ISKCON létrejöttének előtörténetét, ha megnézzük jórészt a hívek, vezető lelkészek a mayavadikkal való háborúval volt elfoglalva. Indiában állandóan e két tábor rángatta, pocskondiázta, gúnyolta egymás és a Bhaktivedanta magyarázatok is tele vannak ezekkel, de nem csak a Sankaracarya tanai ellen folyik a háború a magyarázatok szövegeiben, hanem más vallások és hitnercerek ellen is sok a felszólalás, a kritika és a gúnyos megjegyzések, amik nem minden szinten igazak, nem mindenki számára fogyaszthatóak és így sajnálatos módon fanatizálhatnak is.
Spirituális összeesküvés
Tehát azt akarom mondani, hogy a Bhaktivedanat magyarázatok valamifajta spirituális háború részét képezik, ahol a szavak a fegyvereket jelentik, a véderő pedig a filozófia, a haditerv pedig az érvek és a logika. Az ötlet és az elképzelés jó: hozz létre egy külső erős tábort egy szűz területen, ahol új vallást hozhatsz létre, még szűz embereknél, akiket még meglehet formálni, átlehet nevelni erős katonáknak, akik majd ezen filozófiákkal, logikával, érvekkel felvértezve majd legyőzik a gaz mayavadikat, saivitáit, félistenimádó hindu vallási rendszereket Indiában és szerte a világban, persze a fő projekt India volt. Nyugati fehér emberek lettek kiképezve erre a feladatra, amit otthon indiaiakkal nem lehetett volna megtenni.
Srila Prabhupada próbálkozott a Bhakták Ligája nevű gyülekezettével meghódítani az indiaiakat, de nem volt sok sikere, mert magasra rakta a mércét. Tiltott szex, húsmentes életmód, nincs cigi, nincs pia, --erre az indiaiak sem kaptak nagyon és lehet a sikertelenség mögött más okok is húzódhattak. Srila Prabhupada első tanítványának elmondta, hogy majd Ő elmegy nyugatra és ott követőket gyűjt, akik majd a szabályok szerint élnek és majd megmutatja az Indiaiaknak a példás átalakulást és erre majd az Indiaiak is fellelkesülnek.
Nagyon nagy hangsúly lett fektetve a szabályozó elvekre, amiket nyugaton a kulturális nyomás miatt is még inkább lehetetlen követni. Srila Prabhupadnak a mozgalmának elindítása kezdetén elmondták, hogy amit kér a nyugatiaktól azt lehetetlen elfogadni --képtelenség, és sajnos ez be is igazolódott, mert ha megnézzük az ISKCON-történelmét, hatalmas káosz alakult ki éppen emiatt a szabályozó elvek miatti elnyomó hadjáratnak köszönhetően, amivel más egyházak szintén küzdenek, lásd katolikus papság. Az ISKCON-ban a kezdetektől megindult a mentális deformálódás, mert kiknek lett prédikálva először a Hare Krisna mozgalom? Drogos hippiknek. Belőlük épült ki a mozgalom és ez sok szempontból nem volt túl szerencsés húzás, ahogy láthattuk is, s ez nincs kimondva, de a 80'-as évekre az ISKCON szellem járta intézménnyé vált, és ezt nem én mondom, hanem Sannyasik.
Sannyasik. Jaj hát róluk is lehetne beszélni.
Nézzük mi van még. A Szabályozó elvek és vallásgyakorlat.
Átlapoztam Rupa és Sanatana Goswami vaisnava hitélethez írt magyarázataikat és megdöbbenésemre alig találtam arról veresek, ahol a tiltott sexről lenne szó, és hasonlók. Annyi van, hogy ne egyél húst és halat, és kész ennyi. A többi már magához a vallás gyakorlatáról szól, hogy hogyan alkalmazzuk az életben, hogy csináld ezt meg azt, milyen kedvező pl. Tulasidévi imádata és így tovább, meg hogy milyen fontos és hasznos az Úr Visnu VALAMELYIK nevét kántálni. Valamelyiket --azt írják--, amelyik tetszik. Visnu bármelyik nevét mondogathatod, de énekelni azt nagyon fontos a mai korban.
Előírt számú körökről sem olvastam, csak az, hogy kedvező a tulasi láncon mormogni. Bizony gondok vannak azzal is, hogyha előírják mindenki számára az imaláncon történő egy bizonyos számú kötelező körök japázását. Lehet az egyiknek ez megfelelő, de lehet a másiknak nem. És ha valaki nem éri el a 16 kört, akkor ő kevesebbet ér --ennek ez az üzenete. A szektás egyház szerű előírásokkal az a baj, hogy mércét állít mások elé, a mások szeme láttára, amivel automatikusan mesterségesen megmérhetővé válik a lélek fejleségi szintje és ezt ki is használhatják a szervezet vezetői, s már jöhet is a megkülönböztetés és így tovább. Nem kéne, hogy a szervezetben méricskéljék a másik lelki szintjét, értségét, de sajnos az egyház erőszakos mivolta miatt ez történik elkerülhetetlenül.
Az ISKCON-ban elvárások vannak, kemény elvárások, szabályok, amiket senki nem tart be, de akkor minek kellenek? Mi értelme a feszkónak, amikor szükségtelen is és káros? Mi értelme van előírni mindenki számára ugyan azt egy csomagot, minden egyes lélek számára, ugyan azt, amikor minden egyes lélek külön külön más és más szinten áll, hiszen ez esetben más és más lelki vezetés szükségleltetik.
Látható, hogy káros, ha előír az egyház valami szabályt kollektív az egész nyitott személyekre, lelkekre, akik érdeklődnek a spirituális tudás után, de totálisan alkalmatlanok még a paramahamsáknak javasolt elvek felvételére, még akkor is ha azok az elvek le vannak kissé butítva, megvannak nyirbálva.
Minden lélek egy egy külön egyéni lélekszikra, és így mindegyik lélek más más szinten jár az Úr Krisnához vezető úton. Olyan nincs hogy mindenki egy szinten van és így nem lehet mindenkinek ugyan azt mondani.
A Védikus Szentírásokat is úgy osztották fel, hogy mindenféle kötőerőben lévő személyekhez tudjanak szólni. A Védák másképpen fogalmaznak egy sötétség kötőerejében lévő személy számára és másképpen fogalmaz egy brahminikusabb személy számára és megint másképpen fogalmaznak a paramahamsák számára, amire a legjobb példa a Srimad-Bhagavatam.
A Srimad -Bhagavatam nagyon fejlett magasan megvalósított paramahamsáknak íródott és éppen ezért a bennük foglalt tanok nem mindenki számára javallott olvasni, hiszen telistele van az anyagi világból való kiábrándító dolgokkal, tanokkal, nézetekkel, amik totálisan transzcendentálisak, DE nem biztos, hogy neked az való, nem biztos, hogy neked ezt hallanod kell, mert könnyen lehet, hogy neked még végig kell járni az anyagi élvezetek erdejét, és nem léphetsz még le onnan, nem ölthetsz még Sannyas ruhát és játszhatod a paramahamsát, amikor még nem életed meg a te szintedet, még akkor sem ha ez a cél, és valóban ez a cél, viszont nagyon veszélyes magasra ugrani az egyéni szinten túlra valamifajta fanatizmusból, elhivatottságból, kényszerből, előírásokból ,csak azért mert valaki ezt mondat a tömegnek, akkor ezt kell nekem is, de nem.
Mindenki egy külön univerzum
Mindenkinek más útja van, más szinten van minden egyes lélek, de ki az aki ezeket a más-más szinten lévő lelkeket vezeti? Kik azok a személyek, akik látják a lélek valódi helyzetét és vezetik személyre szólóan. És hol vannak ezek a vezetők, guruk? Ki képes ezt felvallani, melyik guru? Egyszerűbb módszer így az, hogy van egy intézmény egy lelki gyakorlat, amit mindenkire valahogyan rá lehet húzni. Egyszerűbb, de ez veszélyes.
Láthattuk, hogy a hippivilágra ráhúzott előírások nem működtek. Sokat olvastam beszámolókat, ismerem az ISKCON történelmét egy nagy káoszt látok, amit persze kiszineztek és ezért nem tűnik annak.
Honnan ered az ISKCON- egyház szerű dogmás elvárom rendszere
Na ez egy nagyon érdekes és téma, ami rendkívül összefüggő tényezőkből áll össze és én is csak apró szálakat véltem felfedezni ezidáig, de nézzük az elejétől. Az ISKCON- előtörténete tele van feszültséggel, botránnyal, olyan szörnyű dolgokkal, ami akkoriban az 1930'-as 40'-es években helyi újságok cikkeztek, és azok tényleg borzalmas történetek voltak. Srila Prabhupada ezeket látta és távol is maradt a istentesvéreitől, akik --elmondása alapján-- csak fájdalmat és fejfájást okoztak neki. Nos Srila Prabhupada gyakorlatilag egy szakadár bhakta volt ebben az egymással harcoló istentestvér sannyasik körében, s egyszerűen ki akart szakadni tőlük, és megakarta mutatni, hogy a közös lelki tanítómesterük mit is akart volna tőlük: angol nyelven kellett volna prédikálni tovább a nyugati embereknek, de erre nem vállalkoztak, és aztán teltek az évtizedek és végül Srila Prabhupada 80-as évei hajnalán elindította az ISKCON projektet, amivel az istentestvérei nagyon irigykedtek, konkrét akadályokat is gördítettek az új egyház elé.
Srila Prabhupad több alkalommal is disznónak titulálta istentestvéreit az ő irányába tanúsított negatív magatartásuk miatt. A lényeg amit ezzel kiakarok hozni az az, hogy az ISKCON szellemisége elkeseredésből, gyűlöletből, negatív közegben született, abból nőtte ki, negatív hatások ösztönözték létrejöttét, kialakulását és ez a hangulat az egész mozgalmat végül megbélyegezte. Láthatjuk, hogy az ISKCON szellemisége inkább csatározáshoz volt hasonló: hadat üzent a bolond istentestvéreknek, hadat üzent az indiai közösségnek, hadat üzent a hinduknak és hadat üzent a bolond materialistáknak.
Srila Prabhupada a magyarázataiban rengeteg kritikát fogalmazott meg szinte minden szintű, és fajta embereknek címezve. Valamilyen szinten értethető, a filozófiát át kell adni, el kell magyarázni, hiszen egy mozgalom alappilléreit kellet lefektetni a háború megindítása érdekében. Van az egész Bhaktivédanta magyarázatokban egyfajta dühödt jelenlét, minta a cél az lenne, hogy hogyan megyek neki a mások ostobaságának és bizonygassuk a saját igazunkat. A legtöbb vallási közösségnél ez látható és már nem is meglepő.
Szóval az ISKCON szellemisége egyáltalán nem a szeretetből táplálkozott, nem az elfogadásból, a megbékélésből. Az ISKCON terv egy ellenpólus volt a másik tábor, másik közösségekkel szemben. Az erejét a logikában, a győzködésben, az érvelésben láttatta és ez csak fanatizál. Szerintem az érvelésnek a győzködésnek nincs hatása. Pusztán a Krisna-tudatról, de bármi másról, de főleg vallásról, spirituális dolgokról másokat való meggyőzése sosem hozott eredményt.
Minden élőlény saját egyéni spirituális síkon van és a spirituális megértést nem lehetséges puszta érvekkel, erőszakos nyomás alatt átadni a szívbe, mert ahhoz szükséges egy spirituális érettségre.
Az Úr bemutatja, hogy hogyan kell kezelni a más vallásúakat
Csak nézzük meg Caitanya Mahaprabhu hogyan kezelte a más vallásúakat, hindukat, muzulmánokat és mayavadikat. Csak olvassuk el, hogy hogyan kezelte a velük való találkozásokat, együttléteket. Caitanya Mahaprabhu sosem támadott nekik kemény szavakkal a prédikálása idején. Ő mindvégig alázatos és rendkívül jámbor és természetesen egyszerűen viselkedett mindenkivel. A Caitanya Caritamrita első története --talán nem véletlenül-- az Úr és a mayavadik közötti kedvtelésről szólt, amely során az Úr mindvégig nyugodt volt, nem viselkedett kihívóan, sőt nem is akart a mayavadikkal találkozni, beszélgetni velük vagy bármi, és ez is nagyon, nagyon fontos tanítás, ahol az Úr arra tanít, hogy ne keresd a balhét, kerüld el a vitákat, ne hívd ki a más vallásúakat, ne kritizáld őket, még akkor sem, ha nálad van az Abszolút Igazság. Erre tanít ez a kedvtelés.
Indiában nem nagyon volt szórakozási lehetőség, így maradt a filozófiai vitaestek rendezése, amit főleg művelt tudósok, nyelvészek, mesterek gyakoroltak egymás ellen. Indibán az Úr Caitanya szülőhelyin mindenféle iskola működött, amik egymással harcoltak, s ez alól az Úr sem vonta ki magát kezdetben, de aztán végül megmutatta, hogy mi a valódi út, hogy szeretettel kell lenni minden élőlény iránt és csak énekelni kel az Úr neveit. Ő ezért jelent meg, hogy ezt bemutassa és megmutassa, hogy a vita nem út, hogy itt csak az ölelésnek van eredménye.
Az ISKCON mint egyház
Minden lélek más szinten van és neki az az útja ahol van. Az Úr Caitanya Mahaprabhu maga Krisna és hatalmánál fogva végül mindenki bhakta lett, de nem utánozni kell az Urat, hanem követni. Sajnos az ISKCON egy mozgalom és nem a nyájasabbik módján közelíti meg a más vallásúakat, a más spirituális szinten lévőket. Azért van ez így, mert az ISKCON egyháza is keresztény egyház szemléletből nőtte ki magát.
Elgondolkodtató az, hogy Srila Prabhupada az anglikán protestáns egyház főiskolájára járt, ahol egyházi tanokat vehetett fel, amit aztán átültetett a saját egyházába --ez elkerülhetetlen némely esetben, hogy a fiatalember világnézete azért formálódik a közeg hatása folytán. A szellemiség ugyan az: az ISKCON-tel van keresztény egyházi intézményes szemlélettel, amikről fentebb is szót ejtettem. Bizony ez nagy téma és csak a felszínt karcolgatom.
Nincs szükség egyházakra!!!!