Ígértem a facebookon, hogy írok majd a "csak gyermeknemzés céljából szexelni" szabályról, amit a krisnások, is és más vaisnava, v. hindu közösségek is elképesztő akaratossággal, szemellenzősen követnek, megvetve a szexet évszázadok óta. Persze ez korábban nem így volt, ahogyan a szentírásokat olvasva látjuk, hiszen azokban eléggé sok helyen találkozhatunk a testiség ízes és olykor igen részletes, már-már pornográf jellegű ecsetelésével. Ennek is megvolt a célja, ugyanis abban az időben nem létezett playboy magazin, a risik ezt olvasva enyhítették a feszültségen, mondván az ilyen szexuális leírásokat tanulmányozva, tisztul az elméjük. Hát persze, jó szöveg. A krisnás korszakom hajnalán meg is lepődtem, nem is tudtam hová tenni a Srimad Bahgavatam szexuális tatalmait, amikor a krisnások megvetik a testiséget, a szerelmet illúziónak gondolva, s közben isten szeretetéről beszélnek, de a szerelem, szeretet kicsúcsosodását elvetik, miközben az imádott isten, gyakorlatilag fiatal lányokkal hál, de nekünk ezt tilos. Ezen érdemes elgondolkodni.
Szóval, érthetetlen ez fajta tiltakozás a szex ellen, hogy csak akkor nyúlhatsz, s közeledhetsz a feleségedhez, amikor a guru azt engedélyezi és természetesen ezzel együtt indulhat a baba projekt. A védikus rendszer havonta egyszer engedélyezi a szexet a feleségeddel, ott egy kissé bonyolultabb az ügy, de maradjunk a modern vaisnava rendszernél, ahol mindenkit felkérnek arra, hogy maradjunk szüzek, mert a szex egy olyan szörnyű dolog, az anyagi világ rettenetes béklyója, ami miatt itt ragadunk ebben a rettenetes gyötrelmes világban -- a szex miatt és szerelem miatt.
Még egyszer, ne felejtsük el, hogy a krisnások egy olyan Urat imádnak, aki csak szeret, és szeretkezik, mégpedig sokat, s mindenféle tehénpásztorlányokkal szabadon. Ez így nem fer. Persze én is tudom, hogy mi erre az érvre a válasz, hogy mi parányi lelkek, mi nem az élvezők vagyunk. Egy élvező van, Krisna, mi pedig vagyunk az élvezet tárgyai és csak úgy lehetünk boldogak, ha az élvezőt elégítjük ki. De ha Isten olyannak teremtett mint ő maga, belőle születtünk, áradtunk ki, akkor nyilván ugyanolyan szellemi lelkek vagyunk, mi bennünk is ott van az élvezet, lelkünkben élő érzékiség és ön-szeretet, a vágyakozás, amelyeket el kéne vetni a lelki élet gyakorlójának, de miért kéne megtagadnunk önmagunkat, amikor a lényünkben van az önszeretet, ahogyan Istenben is megvan, akiből kiáradtunk.
Kicsik vagyunk, de nincs különbség közöttünk és Isten között. Ezt is hirdetik a: parányiak vagyunk, de amúgy egyek vagyunk istennel, s csak ennyi a különbség. De a krisnások is azt mondják, hogy el kell fojtani a szexuális energiádat, s csak akkor engedheted el, ha gyereket akarsz, s akkor is csak nagy bűntudattal teszed ezt, mert hiszen tudod, a szex az nem jó dolog amúgy, s ez a szex is csak engedmény, mert valójában a szex sehogy se jó, de mivel a bhakti-yogát követed, ez a szex még belefér -- a bahkti-yoga elég erős, hogy ilyen fúj-szexel is tudj fejlődni. Na, és ilyen fúj szex következménye az is, hogy a krisnások családjaiban sok a halva született gyermek, vagy alig él, vagy koraszülött, mert a nemzéssel gondok vannak. Rendszeresen megjelenik a krisnás csatornákon, hogy ezért, meg azért a gyermekért imádkozzatok stb. Ez így nem egészséges, s a fentiek okán sajnos.
A szabályokkal való szexualitás elfolyatás nem jó játék, s nem tesz jót a lényünknek, nem hozzá tesz a lelkünkért, hanem elvesz belőlünk, megfolyt és végül egy torz valami jön ki abból következményül. Rengeteg élő példája van ennek. na, ezekre van bizonyíték, nem úgy mint az önsanyargatás sikerére.
A szabályokat azok hozták meg, s főleg az ilyeneket, akik nem tudtak szeretni, nem volt társuk, jó feleségük, akit szerettek volna, s emiatt megkeseredtek, s végül megtagadták a szerelmet, ami a szexualitásban tetőzik. A szexben is meg kell találni a középutat: nem szabad mesterségesen túlzottan szabályok közé szorítani, nem szabad gyűlölni, de ugyanakkor, teljesen elengedni sem szabad, mert akkor hol van a szerelem, s csak kötelező szex van, prostitúció, pornó, kötelező házastársi szex, guru felügyelet alatti szex, minden torz változata. Ezek mind elvetendőek. Középen kell haladni: szeretkezz, amikor szerelmeddel vagy, amikor szereted őt szerelmeddel, gyermeket kívánsz tőle.
S itt a másik, a gyermek téma, hogy a szexből gyermek is lehet és hajjaj, de akkor most mi lesz. Na és? A gyermek akkor jön, amikor szeretne, a lélek akkor születik le, amikor jönnie kell, amikor jönni szeretne. Lehet azt gondolni, hogy ezeket szabályozhatjuk, de ez ostobaság. Ha az ember, nő és férfi, magas tudatszinten van, akkor nem lesz nekik 10-20-30 gyermekük. Egy magas spirituális szinten élő nőnek 1-2 talán 3 gyermeke születik, amennyit szeretne, vagy amennyi neki rendeltetett. Jól tudjuk, hogy a fogamzásgátlás sem tuti: akkor is jön a gyermek, ha él a nő a lehetőséggel. A gyermek jöttét fent rendezik el, nem itt lent, s nem beszélve arról, hogy a gyermek nem teher, hanem áldás. Korábban a gyermekre áldásként tekintettek, nem bajként. Sok szülő bajként kezeli, s magzata ezt megérzi. Sajnos a mai modern társadalom terhességről beszél, s hogy teljesen megértsük azt, hogy mi a probléma a "csak gyermeknemzés céljából szexelni" szabállyal, érteni kellene a régi korok tudatosabb életét. A védekezés szex közben pedig nagyon alacsonyrendű dolog.
A gyermekkel nincs gond, az nem baj. A gyermek egy áldás, s vele jön a jólét, s gazdagság, a boldogság. Na persze minket ez a rendszer nem így nevelt. Ezért is nehéz megérteni a felvetésemet. Rossz a hozzáállásunk.
Találd meg az igaz társadat, szeresd őt feltétel nélkül, adj neki szerelmet, szeretetet. Ne félj kifejezni a szíved szeretetét, mutasd ki a szerelmedet, ne fogd le, ne szabályozd azt. A szeretetet, szerelmet nem is lehet szabályozni, irányítani, csak gondolj bele, micsoda ostobaság ez: csak eddig szerethetsz és ennyit, és a szerelem, szex az együvé tartozik társak esetében. A részünk, hogy szeressünk a szívünkkel, és az is, hogy a testünket adjuk a másik számára. Ezt még rosszabb ötlet leszabályozni. Mondom, a szex szabályozását azok találták, ki, akiknek gondjaik voltak ezen a téren. De nekünk nem lesz gondunk, ha tényleg azzal vagyunk együtt, aki valóban a társunk, s szeretjük egymást. Ki szólhatna ebbe bele? Isten, aki szabad akaratot adott? Talán egy guru, akinek lehet, gondjai voltak a feleségével, elhagyta, nem szerette a párját? Egy guru, aki jobban szereti a hírnevet, a vagyont és a jólétet?
Miért nem élnétek a saját életeteket tisztán és szabadon, nem elnyomva és nem eltorzítva? Isten nem gyűlöl meg azért, mert élsz, az vagy aki vagy, úgy élsz, ahogy szeretnél, vállalva önmagadat. Isten is úgy él, ahogy él, amilyen, a személyiségének megfelelően olyan, amilyen. Mi magunk is szabadok, és függetlenül élünk, tapasztalunk állandóan, örökké. Isten nem vet meg, nem büntet azért, mert élsz az Ő által teremtett dolgokkal, a szabadságoddal élve! Isten nem fog megverni, megharagudni rád, mert megkóstolod azt, ami az élet része.
Csak tudni kell egészségben, jólétben élni. .. és Isten sosem kérni senki lénytől, hogy tagadja meg az élvezetet, az élet élvezetét, mindennel együtt, amit ő maga adott. Isten azért adta a szexet is, hogy élvezzük, hogy annak erejével, energetikájával beinduljon bennünk, kinyíljunk, mert az igaz szeretkezéskor megnyílnak előttünk az öröm kapui, és rajta belépve teremteni vagyunk képesek, alkotni, kinyílunk és megnyílunk. Még a risik is keresik a meditációikban ezeket az élményeket, de végül elbuknak. Erről megannyi történet íródott az úgynevezett leesett bölcsekkel kapcsolatban, akik nem leestek, hanem csak elkezdtek élni. Annyira elnyomták magukban a szexualitást, hogy végül kirobbant belőlük, s már csak annyi volt elég ehhez, hogy a szentember előtt a halak párzása megzavarta az elméjüket, hát persze hogy megzavarta, képzelhetjük mennyi szexuális erőt elnyomott az a szentember, ha ennyi látvány elég volt. Erről egy konkrét történet szól a Bhagavatamban.
A modern nyugati vaisnava hitközösség tiltja a szexet valójában, csak nagyon keveset enged, ugyanis megvetéssel tekint a testiségre, s miközben a lelki életet gyakorolni próbáló lelkes személy követi ezt a szabályt, közben valójában állandóan csak a szexre és a másik nemre gondol. Ez tény. Főleg egy ilyen krisnás közösségben, amikor fiuk, lányok együtt meditálnak a terem egyik-másik végében, de az elme akkor is egymáson csüng, hiszen tilos, s ami tilos, akkor azon meditál az ember, ez pszichológia.
Nem lehet elnyomni a szexet, csak megélni, és amikor az igény rendre beáll, egészségesen megéljük azt, akkor talán képesek leszünk nem gondolni a szexre, és nem érzünk belső nyomás, önmarcangolást a kárhozattól félve és akkor elérjük a valódi békét.
A követő hívő Fél attól, hogy az Úr megharagszik, hogy csak élsz, ahogy vagy, amilyen vagy, önmagadat adod. Az nem rossz dolog. Isten nem büntet meg azért, mert élsz, és tapasztalsz, persze ha rosszat tesz valaki, akkor megjárja, de nem büntetés formájában, hanem csak visszahatásképpen neki is keresztül kell mennie, hasonló helyzetben, hogy javíthasson. A kettő nem ugyan az. A karma nem büntetés. Isten nem büntet soha senkit. Nincs pokol sem.... ezt az egyház találta ki. Isten mindenkit szabadon hagy, hogy tapasztaljon, de azért, mert valaki még nem tökéletes, azért a cselekedeteiért nem lehet elmarasztalni túlzottan. Az ilyen személy a tapasztalatok majd megérlelik és végül eléri a felszabadulást.
Éljetek hát úgy amilyenek vagytok, szabadon tapasztaljátok az életet.
A szabályozó elveket tipikusan a vallások hozták létre, annak értekében, hogy kontroll alatt tartsák a híveket. A ilyen vallásos szabályokkal és félelemben tartással, képesek az embereket, az egész hitközösségeket irányítani vezetni. Ne élj szabadon szexuális életet, mert akkor itt ragadsz a pokoli rettenetes világban. Ez ostobaság. A Szex nem ragaszt le sehová, hanem inkább felemel. Ráadásul ezt a felemelkedést érezzük is az aktus közben. Senki sem érzi azt, hogy a lelke lecsúszna, hogy káros lenne a szex. Egyértelműen felemel.
A vallások elnyomnak, ahogyan csak tudnak, hogy ne lehessél szabad önmagad, mert ha ezt engednék, akkor nem tudnának vezetni, s irányítani, pedig a rendszernek ez nagyon fontos lenne, hogy TE sose nőjél fel, és hogy sose gondolkodj, érezz, élj önmagad. Mindenkire ráakarja erőltetni a láncokat, miközben Isten villámcsapásával fenyegetnek.
Az élet tapasztalatok sokaságának szikráiból áll. Ne dobjátok el, ne zárkózzatok el az Élettől, főleg ne a bennetek zubogó érzékiség elől ... Éljetek egészséges életet....s járjatok a középúton.