Az állattartás és a háború közötti összefüggések.
A Krisna-tudatú hívő az imádott Istenét, Krisnát egy tehénpásztornak látja, aki háziállatokat terelget a füves legelőkön, egy állattartó gazdaságban a Maharadzsa földjén. Az ilyen állattartó kultúra negatív hatással van a tudatra, egy közösség pszichéjére, ugyanis egy ilyen tudatosságú kultúra erőszakossá válik. Bizonyos kutatások ezt támasztják alá, s kiderül számunkra, hogy a krisnások által vallott gazdálkodás, élet nem lehet Istentől való.Szerzetes korszakomban, felmerült valakitől egy kérdés, mégpedig, hogyha a krisnások vegetáriánusok, s erőszakmentességet prédikálják, békességről beszélnek, akkor a szentírásaikban, mint a Mahábháratában, miért van annyi háború, viszály és ellenségeskedés, még úgy is, hogy Krisna jelen van a bolygón? A Krisna által létrehozott védikus civilizáció történelme tele van háborúkkal, hódításokkal. Krisna által kiválasztott öt testvérfiúk katonák voltak, akik -- a lírások szerint -- országokat, Indiától messzi földeket hódítottak meg harcok árán.
Alábbiakból látni fogjuk, hogy a Krisna-tudatosság mennyire támogatja bolygónk kizsigerelését, hogy mennyire beleillik a modern kor megszokott, hibás gazdasági, ill. gazdálkodási modelljébe, ami nem is tudna hozni megváltást az emberiség számára. Az, hogy a Krisna-tudat egy békés mozgalom, csak egy látszat....valójában, ez a vallás is ember és természet ellen van.
Nagyon érdekes mondatok ezek, ha az ősi védikus kort vizsgáljuk, ami szintén pontosan így működött, s amelyben Krisna megszületett. A könyvből kiderül, hogy az ilyen állattartó civilizáció, kultúra pszichológiailag arra ösztönzi a népet, az uralkodókat, hogy harcoljanak, háborúskodjanak, területeket szerezzenek, hódítsanak. Mindez szépen le van vezetve, hogy mennyire összefügg az állattartó gazdálkodás a természettel, szomszédokkal, emberrel szembeni kedvezőtlen, arrogáns, és erőszakos viselkedés. Számomra ez a tanulmány arra döbbentett rá, hogy Krisna által is bemutatott és gyakorolt -- és ez az ősi civilizációkra mindre igaz -- cselekedetek, mint gyermekként a szarvasmarha legeltetés, pásztorkodás, majd később a háborúskodás és hódítás, mintája annak, amiről a kutatók beszélnek, és ami meghatározza a modern világunk gazdaságát, természettel való hozzáállását.
Paul Shepard antropológus megmondja a véleményét az állattartó kultúrák fő erősségéről mindenütt a világon: ’Aggresszív ellenségesség a kívülállók felé, felfegyverzett család, viszály és rajtaütés egy férfi központú hierarchikus szervezetben, háború a vadászat helyettesítésére, kidolgozott áldozati eszközök, monomániás büszkeség és gyanakvás.’
Mindezek ott vannak Krisna kultúrájában is.
Az ilyen őskori kultúrákban... "A tőkegyűjtés elsődleges stratégiája a harc volt másokkal, szarvasmarháik és juhaik megszerzéséért; a gavya, a háborút jelentő ősi szanszkrit szó jelentése szó szerint „vágy több szarvasmarhára”. Úgy tűnik, a nagy állatok árucikké tételekor történő születésük óta kötődik egymáshoz a háború, az állattartás, a nőiesség elnyomása, a kapitalizmus, és a több tőke/állatállomány iránti vágy."
"A mai, úgynevezett nyugati civilizációvá vált ősi kultúra lényege volt az emberek abszolút felsőbbrendűsége az állatok felett, amit a napi étkezésekkel megerősítettek. Az emberek vagyonát és presztizsét abban kezdték mérni, hogy hány állatot birtokolt, és mekkora legelő földterület felett uralkodott. A fiatal fiúk példaképe a sikeres őskapitalista lett, a férfias pásztor és harcos: kemény, higgadt, érzelmileg hűvös, aki rendíthetetlen erőszakra képes. A nők, az állatállomány és az elfogott és meghódított emberek vagyontárgyak voltak, hozzájárulva a tőke teljes mennyiségéhez; a háborúk, bár borzalmasak voltak a harcolók és általában a népesség számára, a gazdag arisztokrácia által használt hatékony módszerek voltak az állatállomány/tőke, föld, hatalom és presztizs növelésére."
A Mahábhárata c. ősi eposz nem is szól másról, mint a háborúról, hadviselésről, civódásról, erőszakról, kizsákmányolásról. A Bhagavad-gítá a csúcspontját képezi e műnek, melyben az Úr Krisna meggyőzi barátját Ardzsunnát, hogy menjen háborúba és ölje meg az ellenségét, családját mert ez a kasztjának a dolga, feladata, amit ha nem gyakorol, akkor az számos okból nem lenne jó. Ardzsunnát végül Krisna meggyőzte azzal, hogy végtére ami a háborúban meghal az a test, s gyakorlatilag senki sem fog meghalni, mert a lélek az halhatatlan, s ezért nincs aggódni való, amúgy is csak idő kérdése, hiszen idővel mindenki meghal. Csodás filozófiai eszmecsere, érvelés, s már nem gondolom ezt annyira Istentől valónak.
Érvekkel bármit ellehet érni a másiknál, a spirituális tudást is lehet használni háborúskodásra, pusztításra, ami ha Krisna örömére van, akkor az helyén való. Ez a krisnásoknál egy alap tantétel, hogy lehet a háború csúnya dolog, de ha azt az Úr Krisna akarja, akkor az jó lesz, s végre kell hajtani, mindenféle akadékoskodás mentesen. Krisna a Bhagavad-gítában számos ponton hangoztatja magáról, hogy Ő a pusztító, a világok megsemmisítője, a bűnösöket megítéli, és pokoli régiókba dobja az alacsony szinten élőket, újra és újra. Egy ilyen Istentől mit várhatunk, mert békés megoldást semmiképpen nem. Krisna akarta ezt a kuruksétrai háborút, amiben mindenki meghalt, kivéve az öt testvért, akiknek a sorsa nem lett túl boldog azok után: uralkodtak még néhány évet, de egész életükben keseregtek a halott hozzátartozóik miatt, közben Krisna, a pajkos és játékos isten, sorra látogatta őket és vigasztalásul, hogy ő mindig velük marad. Milyen elv, filozófia az, hogy a háború, az erőszak a megoldás az erőszakra? Ezek furcsa dolgok és ezekről a szektások alig gondolkodnak el. Csak elfogadják, hogy ez így van, de nem gondolnak bele, hoyg ez így nem normális dolog. Sokáig én sem gondoltam bele...
Figyelemreméltó, hogy az Úr Krisnának nevezett entitás a bolygón eltöltött évei folyamán 100 évet háborúskodással töltött. Kisgyermekként tehenész, tehénpásztor volt apja földjén, majd -- ahogyan a fenti mintát olvashatjuk: a férfias pásztor és harcos: kemény, higgadt, érzelmileg hűvös, aki rendíthetetlen erőszakra képes -- elment harcosnak, csatákat vívott, hódított. Az egész isteninek mondott cselekedeteit leíró mű, a Srimad Bhagavatam 10. éneke, szinte csak háborús tetteiről szólnak. Abban látta örömét, hogy a gonosz királyokkal leszámoljon a Földön, akik hatalmas hadsereggel ostromolták a bolygót, de Ő, az Úr Krisna hatalmas seregével kiirtotta őket, és azóta béke van a Földön....hát sajna nem így van, ebből is látszik, hogy a mesének semmi értelme, mert nem lett jobb világ azóta.
Furcsa Istenség ez a Krisna, aki elvileg a szeretet és szerelem Istene, de a bolygón, amikor eljön vért ont. Feltudjuk fogni ennek a súlyát? nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy ki Isten, hogy Ő a jóságos, és csupa-csupa szeretet lény, de ellenben Krisna egy olyan lény, aki pusztítani van. Ezt a Gítában el is mondja: " Én a világok pusztítója vagyok" -- így mutatkozik be Ardzsunának. ha egy ilyen istent imádunk, akkor hogyan lenne a Földön béke és szeretet, ha ő ezt maga nem tudta bemutatni? Akkor nekünk ez, hogyan sikerülne? S mert a krisnások ilyen istent imádnak, aki gyakorlatilag, valahol egy terrorista˙*, ezért van az, hogy bennük és közösségükben sincs béke és nyugalom.
Úgy vélem, hogy Krisna és és Krisna között hatalmas különbség van. Úgy vélem, hogy a Gonosz megjelent e bolygón, s felvette Krisna Istenség alakját, hogy megtévessze a világot. A Sátán a védikus vallásban Krisnaként adhatja el magát. A Sátán mindig csak használja az istenit a rossz dolgokra, megfordítva annak energetikáját. Erről majd későbbiekben.....
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*A terrorizmus az erőszak alkalmazásának vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, mely félelemkeltés révén meghatározott politikai, ideológiai vagy vallási célokat szándékozik kikényszeríteni.
Az ilyen őskori kultúrákban... "A tőkegyűjtés elsődleges stratégiája a harc volt másokkal, szarvasmarháik és juhaik megszerzéséért; a gavya, a háborút jelentő ősi szanszkrit szó jelentése szó szerint „vágy több szarvasmarhára”. Úgy tűnik, a nagy állatok árucikké tételekor történő születésük óta kötődik egymáshoz a háború, az állattartás, a nőiesség elnyomása, a kapitalizmus, és a több tőke/állatállomány iránti vágy."
"A mai, úgynevezett nyugati civilizációvá vált ősi kultúra lényege volt az emberek abszolút felsőbbrendűsége az állatok felett, amit a napi étkezésekkel megerősítettek. Az emberek vagyonát és presztizsét abban kezdték mérni, hogy hány állatot birtokolt, és mekkora legelő földterület felett uralkodott. A fiatal fiúk példaképe a sikeres őskapitalista lett, a férfias pásztor és harcos: kemény, higgadt, érzelmileg hűvös, aki rendíthetetlen erőszakra képes. A nők, az állatállomány és az elfogott és meghódított emberek vagyontárgyak voltak, hozzájárulva a tőke teljes mennyiségéhez; a háborúk, bár borzalmasak voltak a harcolók és általában a népesség számára, a gazdag arisztokrácia által használt hatékony módszerek voltak az állatállomány/tőke, föld, hatalom és presztizs növelésére."
A Mahábhárata c. ősi eposz nem is szól másról, mint a háborúról, hadviselésről, civódásról, erőszakról, kizsákmányolásról. A Bhagavad-gítá a csúcspontját képezi e műnek, melyben az Úr Krisna meggyőzi barátját Ardzsunnát, hogy menjen háborúba és ölje meg az ellenségét, családját mert ez a kasztjának a dolga, feladata, amit ha nem gyakorol, akkor az számos okból nem lenne jó. Ardzsunnát végül Krisna meggyőzte azzal, hogy végtére ami a háborúban meghal az a test, s gyakorlatilag senki sem fog meghalni, mert a lélek az halhatatlan, s ezért nincs aggódni való, amúgy is csak idő kérdése, hiszen idővel mindenki meghal. Csodás filozófiai eszmecsere, érvelés, s már nem gondolom ezt annyira Istentől valónak.
 |
| Krisna: "Idő vagyok, világok pusztítója!" |
Érvekkel bármit ellehet érni a másiknál, a spirituális tudást is lehet használni háborúskodásra, pusztításra, ami ha Krisna örömére van, akkor az helyén való. Ez a krisnásoknál egy alap tantétel, hogy lehet a háború csúnya dolog, de ha azt az Úr Krisna akarja, akkor az jó lesz, s végre kell hajtani, mindenféle akadékoskodás mentesen. Krisna a Bhagavad-gítában számos ponton hangoztatja magáról, hogy Ő a pusztító, a világok megsemmisítője, a bűnösöket megítéli, és pokoli régiókba dobja az alacsony szinten élőket, újra és újra. Egy ilyen Istentől mit várhatunk, mert békés megoldást semmiképpen nem. Krisna akarta ezt a kuruksétrai háborút, amiben mindenki meghalt, kivéve az öt testvért, akiknek a sorsa nem lett túl boldog azok után: uralkodtak még néhány évet, de egész életükben keseregtek a halott hozzátartozóik miatt, közben Krisna, a pajkos és játékos isten, sorra látogatta őket és vigasztalásul, hogy ő mindig velük marad. Milyen elv, filozófia az, hogy a háború, az erőszak a megoldás az erőszakra? Ezek furcsa dolgok és ezekről a szektások alig gondolkodnak el. Csak elfogadják, hogy ez így van, de nem gondolnak bele, hoyg ez így nem normális dolog. Sokáig én sem gondoltam bele...
 |
| "A Magasztós szózatot" a krisnások a spirituális élet abc-jének nevezi, de milyen tanítás ez, amelynek végeztével egy irdatlan nagy háború robbant ki, amely során sok-sok ezer és millió ember halt meg. Ardzsunát háborúra kellett biztatni, s ennek érdekében sok más érv mellett, spirituális érveket is bevetett Krisna. |
Figyelemreméltó, hogy az Úr Krisnának nevezett entitás a bolygón eltöltött évei folyamán 100 évet háborúskodással töltött. Kisgyermekként tehenész, tehénpásztor volt apja földjén, majd -- ahogyan a fenti mintát olvashatjuk: a férfias pásztor és harcos: kemény, higgadt, érzelmileg hűvös, aki rendíthetetlen erőszakra képes -- elment harcosnak, csatákat vívott, hódított. Az egész isteninek mondott cselekedeteit leíró mű, a Srimad Bhagavatam 10. éneke, szinte csak háborús tetteiről szólnak. Abban látta örömét, hogy a gonosz királyokkal leszámoljon a Földön, akik hatalmas hadsereggel ostromolták a bolygót, de Ő, az Úr Krisna hatalmas seregével kiirtotta őket, és azóta béke van a Földön....hát sajna nem így van, ebből is látszik, hogy a mesének semmi értelme, mert nem lett jobb világ azóta.
 |
| Milyen Istenség lehet az, aki egy harckocsival száguld keresztül-kasul a Földön, azon az alapon, hogy Ő bármit megtehet kedvére? |
Úgy vélem, hogy Krisna és és Krisna között hatalmas különbség van. Úgy vélem, hogy a Gonosz megjelent e bolygón, s felvette Krisna Istenség alakját, hogy megtévessze a világot. A Sátán a védikus vallásban Krisnaként adhatja el magát. A Sátán mindig csak használja az istenit a rossz dolgokra, megfordítva annak energetikáját. Erről majd későbbiekben.....
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*A terrorizmus az erőszak alkalmazásának vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, mely félelemkeltés révén meghatározott politikai, ideológiai vagy vallási célokat szándékozik kikényszeríteni.