Ami a Śrīla Prabhupāda-līlāmṛtából kimaradt. ...mert mindig a győztesek írják a történelmet... Ismerd meg a történelmet, és akkor elérheted a felszabadulást.
1976-ban néhány kezdő bhakta kitalálta, hogy gopik lesznek, gopi hangulatot kezdik el kultiválni, s időnként össze is jártak, hogy bensőséges kedvtelésekről meséljenek egymásnak. Srila Prabhupada nagyon mérges lett, mikor megtudta, hogy a bhakták gopi-bhava clubbot hoztak létre és kérte, hogy ezt állítsák le.
Majd, miután Srila Prabhupada eltávozott, ez a Gopi-bhava dolog tovább élt a ritvikeknek kijelölt 11 bhaktában, akik pár hónappal rá, acaryákként ugrottak elő, és kijelentették, hogy ők valójában ebben a gopi-bhava rasában fürdenek, s hogy őket úgy kell imádni, mint nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai acaryak. Egyesek, lényegében az egész közösség ezt támogatta, mások annyira nem. Csak páran tiltakoztak ez ellen, akik látták, hogy ez egy nagy elhajlás.
1978-ban emiatt voltak bizony zavarok, hogy most ez micsoda ez az új forma. Srila Prabhupada ennek nem örülne, ha ezt látná --mondogatták--, de nagyon senki nem ágált ez ellen. Pedig ez egy nagy-nagy elhajlás volt az ISKCON-ban, egyből azután, ahogy Srila Prabhupada fizikailag eltávozott.
Ezt a rendszert a Gaudiya Mathos Sriddhar Maharaja és Narayana Maharaja támogatta a GBC-t segítve, hogy igen, ezt megtehetitek, s nem baj, ha még nem vagytok a transzcendentális síkon. De hát ez a shajiya, nem? Nem volt baj ezzel.
A nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai gopi-bhava acaryák és rajongótáboraik aztán mindenféle bűnökbe estek, a kábítószertől kezdve, szexuális bűnökig, ahogy azt a korábbi cikkekben részleteztem már, de a Prabhupadahoz hű csoportban semmi ilyesfajta elhajlás sem történt. Aztán ez a két csoport egymást kritizálta.
1977- után aztán mindenféle gopi bhava téma keringett a közösségekben. Akkoriban azt mondtak, hogy Sriddhara Maharaja, sokkal mélyebb megértést tudott adni a gopi-bhavról, mint Srila Prabhupada, és ezért Sriddhara Maharajékat magasabb autoritásba helyezték. Narayana maharaja volt a Rasika-guru, akivel Sivarama Swami sokat találkozott.
1976-ban Srila Prabhupada egyre inkább sürgette a Caitanya-Caritamrita köteteinek a nyomtatását, mert szerette volna, ha amíg jelen van, addig rendesen legyen készlet, mert Prabhupada úgy vélte, hogy miután elmegy, a könyvnyomtatás lényegesen le fog csökkenni, vagy lehet le is fog állni. Tamal és Ramesvar nyugtatták Srila Prabhupadat, hogy "Ó, nem kell emiatt aggódnod, minden okés lesz. Fojtatni fogjuk ezeknek a könyveknek a nyomtatását és a publikálását". Erre Sirla Prabhupad mondta, hogy "Nem, én ezt nem így gondolom."
Srila Prabhupadnak nem volt sok bizodalma ezekben az emberekben. Nem hitt bennük. Nem hitt abban, hogy miután Ő elmegy, minden menne majd tovább. Srila Prabhupadnak komorabb víziói voltak ezekkel kapcsolatban, a yatra jövőjét illetően is. Srila Prabhupada aggódott azért is, hogy a hívek nem is olvassák ezeket a könyveket. A bhaktak időhiányra hivatkozva nem olvasták a könyveket. Srila Prabhupada ezt szomorúan látta. Látta, hogy a hívek lelkesen árulják a könyveket, de nem olvassák.
Srila Prabhupada azért nyomta az elején a könyvpublikálás programot, és sürgette, hogy még többet és többet, mert gondolta, hogy majd mikor Ő elmegy, azután le fog állni a dolog. Erre válaszul kialakult egy másik klub, egy olvasói kör, ahol Srila Prabhupada könyveit tanulmányozták. A könyvek hitetetlenül fontosak, és ezt még sokan a mai napig sem értik meg.
Magam is beszéltem bhaktákkal, őskövületekkel, és az egyik mondta nekem, hogy talán a 3. énekig eljutott a Bhagvatamban. MICSODA????
OLVASSÁTOK SRILA PRABHUPADA KÖNYVEIT!
Idővel olyan elhajlások is történtek, hogy a rendszeres harinamok szépen lassan eltűntek, leritkultak. Inkább könyveket adtak el. Különféle módokon kezdtek el pénzt gyűjteni, amik aztán átcsaptak csalásba. (Valójában minden nap kéne harinama a városokban).
A csaló pénzgyűjtéses technikákat oktatták is. Srila Prabhupada idejében is volt ezekre próbálkozás, de Ő ezeket megállította. Ma is vannak csaló technikák, és ez majd vissza fog ütni az egyházra, mert ez bűn. A csalás a bűn. Becsapni az embereket nem szép dolog.
Magyarországon is csalnak, úgy gyűjtenek pénzt, és az emberek nem szeretik a rámenős, zaklatós bhaktákat, főleg, ha kiderülne, hogy az ételosztás csak egy őszintétlen eszköz a pénzszerzéshez.
Abban az időben Tamala Krisna találta ki és szorgalmazta ezeket a csaló technikák bevezetését, hogy még több pénzeket szerezzenek meg az emberektől.
Tamala Krisna abban az időben rendesen felborogatta Srila Prabhupada templomi életét azzal, hogy a bentlakó szerzeteseket, ellopta saját utazó, prédikáló programjához. Így sokan elmentek Tamala utazós tevékenységéhez, és ez káoszt okozott sok közösségben. Ennek következménye az lett, hogy a mozgalom tevékenysége maga megbénult, mert szinte kiüresedtek a központok, így azok nem nagyon működtek.
Szóval, Tamal több téren eltérítette Srila Prabhupada mozgalmát.
Tamalnak volt még egy baja, hogy nem szerette a grihastakat, családos embereket. Ellehetetlenítette őket az olyan szolgálatokból, ahová Srila Prabhupada kifejezetten grihastakat akart ültetni, mint például a templomok, központok menedzsmentjét a családosokra bízta, sőt a GBC feladatokat is családos emberekre bízta. Srila Prabhupada a sannyasikat csak prédikálásra kérte fel, hogy ne foglalkozzanak a közösség ügyeivel, vezetéssel, s ezt Tamal nem nézte jó szemmel.
Aztán megint feljött egy probléma, hogy Tamalnak az úgynevezett lemondott rendbeli csapata buzikból állt. Tamal sok ilyen személy vonzott be maga mellé. Srila Prabhupada sokat panaszkodott Tamalra, hogy csak fejfájást okoz, s nem tud pihenni miatta. Abban az időben Srila Prabhupada és Tamal között nem volt felhőtlen a kapcsolat. Akkor volt az is, amikor Tamalt kérte, hogy menjen egy kicsit Kínába prédikálni, hogy a problémákat kezelni tudják. Egy feszült hangulat volt közöttük. Srila Prabhupada dühös volt a változtatások miatt.
Tamalnak volt egy programja, ami felkavarta a közösségeket, a másik oldalon meg folytak a problémakezelések. Volt egy másik csapat Visnijana Swami vezetésével, akinek szintén volt egy utazós programja és erre Tamal nagyon irigykedett. Visnujana feje is fájt Tamaltól. Tamal azzal traktálta Visnujanát, hogy legyen inkább családos és hagyja ezt a sannyasi életet. Tamal volt az, akivel utoljára beszélt Visnujan, ami után történt ez a kérdőjeles öngyilkosság.
Amúgy Tamallal összefüggően többen is voltak olyanok, akik öngyilkosságot követtek el, a sannyasi-grihasta dilemma miatt. Sok bhaktának voltak problémái Tamallal, és sokan úgy vélik, hogy Tamal próbálta aláásni a mozgalmat, és Visnujan is ennek a projektnek lett az áldozata.
Srila Prabhupada eltiltotta a bhaktakat, hogy a Radha-kund babajikkal társalogjanak, mert a társaságuk mérgező lehet, de ez Tamalékat nem érdekelte. A másik csapat meg próbálta azt követni, amit Srila Prabhupada kért, de mindeközben Tamalék társasága (Ramisvara, Hrisayananda más vezetők) kritizálta ezt a csapatot, és mindenféle koholmányokat találtak ki ellenük, amik főleg saját magukra voltak inkább igazak.
1976 körül Puranjanáék voltak talán az egyetlen olyan csapat az ISKCON-ban, akik még kijártak harinámozni. Aindra prabhu is bekapcsolódott a harinámosokhoz, s ő is megjegyezte, hogy az ISKCON elvilágiasodott, hogy nincsenek már elég harinamok stb.
Srila Prabhupadanak levelet írtak, amelyben elpanaszolták Puranjan prabhuék, hogy mi történik....és nem kapták meg a válaszlevelet...soha nem kapták kézhez Srila Prabhupada válaszlevelét...misztikus módon eltűnt....úgy vélik, hogy Tamal dugta el a levelet, és sok másikat is. Kiderült, hogy a vezetőség elrejti Srila Prabhupada üzeneteit....ez egy nagyon durva dolog. Tehát voltak v. vannak, akik nem akarják másik tudtára adni Srila Prabhupada véleményét, utasítását bizonyos kérdésekben....Srila Prabhupada szavait megmásítják, és ez sokakban gyanút keltett.
Később megindult Sulocan prabhuval a levelek utáni kutatások, gyűjtések. Megszerezték az úgynevezett "Kinevezés" felvételeket is, leveleket, fontos dokumentumokat, amiket a GBC szépen elzártak a bhakták elöl. Szóval a Gopi-bhavos csapat után volt egy kis nyomozás.
((Gopi-bhavos dologban igazából nincs probléma, hiszen ez a cél a Krisna-tudatban. Mi mindnyájan gopik vagyunk valahol, azoknak kell lennünk, de ezekkel a témákkal óvatosan kell bánni.)
Srila Prabhupada azért nyomtatta és tolta előre a BBT munkáját, mert Ő úgy gondolta, hogy lehet megáll majd a könyvnyomtatás, vagy megváltoztatják a könyveket, s más könyveket fognak majd nyomtatni helyettük. Sajnos ez a vízió is igaznak bizonyult....de erről majd máskor.