Srimad Bhagavatam véleménye a lelki tudás után kutató feltételekhez kötött lélek szerencsétlen helyzetéről

"Azokat a csaló svāmīk, yogīk és inkarnációkat, akik nem hisznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, pāṣaṇḍīknak hívják (a képen egy ilyen csaló látható). Ők maguk is elesettek és tévúton járnak, mert nem ismerik a lelki fejlődés valódi útját, és bárki követi őket, kétségtelenül az is tévútra lép. Ha valakit félrevezettek, előfordul, hogy a védikus elvek igaz követőinél keres menedéket [a brahmanáknál vagy azoknál, akik Krisna-tudatúak], akik megtanítják mindenkinek, hogyan imádják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a védikus szertartásoknak megfelelően. Ezek az ostobák azonban amiatt, hogy képtelenek betartani ezeket az elveket, elbuknak, és Şˇdráknál keresnek menedéket, akik nagyon jól értenek hozzá, hogyan biztassanak mindenkit a nemi életre. A szexuális élet leginkább a majmokhoz hasonlatos állatokra jellemző. Azokat az embereket, akiket a nemi élvezet éltet, a majmok leszármazottjainak nevezhetjük." Srimad Bhagavatam 5.14.30.

.... "A feltételekhez kötött lélek néha annak érdekében, hogy enyhítsen szenvedésein az anyagi világ erdejében, értéktelen áldásokat kap az ateistáktól, és társaságukban elveszíti minden intelligenciáját. Olyan ez, mintha fejest ugrana egy sekély vizű folyóba — az eredmény az csupán, hogy betörik a feje. Nem tud szabadulni a hőség okozta szenvedéstől sem, ezért mindkét állapotban gyötrelmeket él át. A félrevezetett feltételekhez kötött lélek csaló sādhukat és svāmīkat is felkeres, akik a Védák elvei ellen prédikálnak. Ez nem válik hasznára sem a jelenben, sem a jövőben...."

Mindig akadnak csalók, akik saját utat találnak ki a lelki megvalósításhoz. A feltételekhez kötött lélek az anyagi haszonra vágyva ezekhez az ál-sannyasikhoz és -yogikhoz fordul olcsó áldásokért, de sem lelki, sem anyagi haszna nincs belőle. Korunkban számtalan csaló van, akik csak bűvészkednek és varázsolnak. Még aranyat is csinálnak, hogy elképesszék követőiket, akik aztán Istennek tekintik őket. Ez a fajta csalás nagyon jellemző a Kali-yugára.

Egy olyan guruhoz kell fordulnunk, aki ki tudja oltani az anyagi világ, a létért folytatott küzdelem lángoló tüzét. Az emberek azt akarják, hogy becsapják őket, és ezért olyan yogikhoz és svamikhoz mennek, akik bűvészmutatványokkal állnak elő, ám ezek a bűvészmutatványok nem csökkentik az anyagi élet szenvedéseit.

Ha az az előfeltétele, hogy valakit Istennek tekintsünk, hogy aranyat tudjon teremteni, akkor miért ne fogadjuk el Kṛṣṇát, a sok-sok tonna aranyat rejtő univerzum tulajdonosát? Ahogy azt korábban említettük, az arany színe a lidércfényhez vagy a sárga ürülékhez hasonlít. Nem szabad, hogy az embert elbűvöljék az aranyteremtő guruk. Őszintén egy olyan bhaktához kell fordulnia, amilyen Jaḍa Bharata.

Jaḍa Bharata olyan nagyszerűen tanította Rahūgaṇa Mahārājat, hogy a király megszabadult a testi felfogástól. Az ember nem lehet boldog, ha egy csaló gurut fogad el. Egy gurut úgy kell elfogadnunk, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) tanácsolja. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam: egy hiteles guruhoz kell fordulnunk, hogy tudakozódjunk tőle az élet végső áldásáról.

Az ilyen gururól azt mondják: śābde pare ca niṣṇātam. Nem teremt aranyat, nem bűvészkedik a szavakkal, és nagyon jól ismeri a védikus tudás végkövetkeztetéseit . Mentes minden anyagi szennyeződéstől, és teljesen átadja magát Kṛṣṇa szolgálatának. Ha valaki képes arra, hogy megszerezze egy ilyen guru lótuszlábának porát, élete sikeres lesz

Idézetek a Srimad Bhagavatam 5.-énekből valók